A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

392

WV10LI3QUS LtLXISÍQI •TAji'KOZ'lÄTÖ- Amúgy ... félszegen. Azt még csak el tudná képzelni Józsi, hogy katolikus templomban esküdjünk, ha lelkészbarátja is részt vesz a szertartáson, imádkozik és áldását adja ránk.- És a majdani kis Marcsik, kis Józsik?- Azt képtelen elfogadni, hogy minden gyerekünk az én vallásomat kövesse. Nem mintha féltené a gyerekeket az én túlzott befolyásomtól. Egyszerűen azért, mert szüksége van arra, hogy legyen olyan gyereke is, akit konfirmálni kísér, akivel együtt vesznek Úrvacsorát. - Majd elgondolkozva tette hozzá: - Tudod, ha nem szeretném olyan nagyon, és nem tisztelném annyira a meggyőződését, akkor rábeszélném, a szerelmünkre hivatkoznék, kicsit megzsarolnám érzelmileg. De mindez bumeráng, ami később visszaüt...- Ezek a módszerek nem is jellemzők rád, Marcsi. Egyébként a házassággal kapcsolatos többi kérdés rendben?- Nem, itt sem vagyunk igazán egyetértésben. Persze, Józsi is sok gyereket szeretne. De ha kiderülne, hogy születendő gyerekünk biztosan sérült, fogyatékos lesz, vagy a szülés veszélyes számomra, akkor szerinte el kell vetetni a gyereket. Remélem, ennek kicsi az esélye, de akkor is, én egy abortuszt nem vállalhatok!

Marcsi hosszú ideig lehajtott fejjel ült. Hagytam, hadd sírja ki magát. Csak a haján húztam végig a kezem.- Na, és a családjaink, az emberek, a begyökerezett előítéletek - hüppögte. - Juli néni tegnap a fejemre olvasta, hogy más vallású fiúnak azonnal ki kellett volna adnom az útját. Az édesapám ráadásul egyház- községi képviselőtestületi tag. Micsoda szégyen! Reméli, hogy hamarosan visszatérek a helyes útra ...- Józsi édesanyja meg lelkészlány, ugye?- Ühüm. Furcsán vagyok vele. Egyrészt csodálom, mert bátor, erős asszony. Másrészt szinte megfagyok a közelében... és félek. Kifogástalanul jól nevelt velem szemben, de árnyalattal sem több.- És a többiek?- Ők aranyosak. Hiszen tudod, Józsi kisebb húgát ismertem meg először, vele remekül értjük egymást. Az édesapja meg kislányomnak becéz, és azzal bíztat: a nehézségek arra valók, hogy legyőzzük Őket.

Marcsi most már kicsit megnyugodva törülgette a szemét.- Te Kéri! Ugye nem tupírozom a problémát, nem gyártom fölöslegesen a nehézségeket? Néha azt gondolom, talán jobb volna kicsit köny-