A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-07-01 / 7-8. szám

372

‘KATOLIKUS LILXIStgi TÁJÉKOZTATÓ

A sok hely adva van ajándékképpen mindnyájunknak, de el is utasíthatjuk, vissza is utasíthatjuk ezt az ajándékot. A tágas mennyország kapuja szűk. Ha elbíznám magamat valamiféle hamis kiválasztottság tudatában, kellemetlen meglepetés érhet: nem X, Y vagy Z (=„vámosok és utcanők") számára zárult be az ajtó, hanem az én számomra. Eleve nincsen kirekesztve senki, de magát mindenki kirekesztheti. Ez szabadságunkból következik, s ezt Isten következetesen tiszteletben tartja.

Az igazság mérlege egyensúlyban van így, és milyen jó, hogy legalább mától kezdve komolyan készülhetünk a nagy hívás pillanatára. Igyekszünk rendbetenni a szénánkat és ráállni a szűk ösvényre, hogy majd bejussunk a szűk kapun is.

Amire várunk, ami felé törekszünk, az tulajdonképpen már a miénk. A száznegyvennégyezerbe még mindnyájan beletartozhatunk.

Uram, végy el tőlünk minden fölösleges szorongást, számítgatást, összehasonlítást, amikor örök sorsunkra gondolunk. Segíts, hogy gyermeki bizalommal járjunk az alázat és az engedelmesség útján és ne könnyelmű bizakodással, farizeusként akarjuk bezsebelni járandóságunkat.

AUGUSZTUS 30. - ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP Sir 3,19-21.30-31; Zsid 12,18-19.22-24a; Lk 14,1.7-14.

Jézus és az utolsó hely

Az „utolsó hely", amit választani kell, talán nem tartozik azok közé a szavak közé, amit a bibliakutatók legsajátosabban jézusi szavaknak tartanak. Mégis olyan tartalmat tár föl, ami viszont legsajátosabban jézusi: az alázat választása a gőg választása helyett.

A vendégek elhelyezkedésének sorrendje az asztalfőhöz viszonyítva akkor is, most is „protokoll" szerinti. Baj akkor van, ha magamnak előkelőbb helyet osztanék ki, mint ahogy az adott protokoll szerint megillet. Nagy szégyen ez mindenképpen. Jézus ezért az alázat magatartását javasolja. De nemcsak javasolja, hanem egész életében erre adott példát. Születésekor József és Mária nem kaptak helyet a szálláson Betlehemben, ezért valahol a „faluvégen" egy istállóban kellett megszületnie. Élete legnagyobb részét Gali- leában töltötte, a megvetett tartományban, ahonnan jó talán egyáltalán nem is származhat. Nátánáel (Bertalan apostol) legalábbis így vélekedett, lévén valószínűleg júdeai. Halálát a szó szoros értelmében vett utolsó helyen szenvedte el, a Golgotán, amely a kivégzés helye volt.

Charles de Foucauld azt írta ezzel kapcsolatban: „Jézus annyira kereste az utolsó helyet, hogy azt többé már senki sem veheti el tőle. Legföljebb mellé ülhetünk."

Képmutatóan nem kereshetjük azonban ezt az utolsó előtti helyet sem. Egészen komolyan kell gondolnunk: „Csak béreseid közé fogadj be". Valóságosan tudatában kell lennem, hogy még arra sem vagyok méltó. De, ha azért vágyódunk az utolsó helyek egyikére, mert ott Jézus közelében lehetünk,