A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
A SZÍV - 1992. JZlLIVS-AVgilSZTUS 373 akkor vágyunk már majdnem tiszta. Már majdnem olyan, mint a lélekben szegények boldogsága, akik tudják, hogy az ilyen hely ajándék, alamizsna, amit tízezer évi kemény munkával sem tudnánk kiérdemelni. Segíts Urunk megszeretni az alázatot. Ne tartsuk szolgalelkűségnek, az élet terített asztaláról lemaradtak végső menedékének. Add értékelnünk ennek az erénynek a józanságát, azt, hogy feketén-fehéren megmutatja nekünk korlátáinkat, a valóságot, végső soron a Te akaratodat. Ha pedig végre irántad való szerctetből megtudnánk szeretni az utolsó helyeket, ugye, szabad lesz melléd ülnünk? Tisztíts meg minden számítástól, hamiságtól, amikor erre kérünk! BETEGEKNEK, SZENVEDŐKNEK II. János Pál Az emberi szenvedés keresztény értelmezéséről c. körlevele alapján: Rózsa Elemér Befejező gondolatok A szenvedés két síkon hasznos az embernek: 1. „Megmutatja az embernek magát az embert és feltárja előtte nagyszerű hivatását" (GS 22). 2. Természetfeletti síkon a szenvedés „a világ megváltásának isteni misztériumában gyökerezik" (II. János Pál pápa körlevele, 32): elmélyít hitünkben. A szenvedés emberi értelme: megmutatja az embernek az embert. A szenvedés felszabadítja az emberben szunnyadó energiákat. Ez csak fokozatosan alakul ki. Az első időben, amikor tudatosul szenvedésünk, megtorpanunk. Ennek az az oka, hogy nem számítottunk erre a szenvedésre. Ebben segít környezetünk is, amikor sajnálatát fejezi ki pl. betegségünk miatt. Önsajnálatunk egyre jobban növekszik. De egy idő után megtanulunk együtt élni bajainkkal, betegségünkkel. Lassan kezdünk belenyugodni. Már nem bénít. Kezdenek kibontakozni lelki erőink. A szenvedő eleinte másokat vigasztal, ezzel magát is erősíti. Lassan-lassan önismeretre tesz szert az önvizsgálat eredményeként. így felfedezi, hogy sokkal mélyebb lelki erők szunnyadnak tudat alatt. A folyamatos tudatosulás elmélyíti emberségét. Majd egy új értékrend kezd kialakulni: a szenvedés sok külső jót megakadályoz, de rájön arra, hogy ezek az eddig fontosnak tartott értékek nem szükségesek, lehet nélkülük is élni: ezek nem igazi értékek. El kell szakadnia kedvenc foglalkozásaitól, szokásaitól, de rájön arra, hogy ezek nem olyan nagy értékek, mint amiknek eddig tartotta. Kezd elszakadni tőlük.
