A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
A SZÍV - 1992. JÚLIilS-AUgZlSZTUS 331 Az izraeliták nem házasodhattak össze a kananeusokkal, azaz Kánaán földjén lakó idegen népekkel, a babiloni fogság után pedig el kellett bocsátaniuk idegen feleségeiket. Szokás szerint előszeretettel választottak feleséget azonos nemzetségből, mert ez a közös családi vagyon megmaradását biztosította. Az Újszövetség már magasabb rendú házassági eszményt képvisel, egyrészt a monogám elve miatt, amikor is mindkét félnek csak egy házastársa lehet, másrészt azáltal, hogy férfit és nőt azonos mérce szerint (tél meg. Jézus két helyütt is kifejezi ezt a másfajta szemléletet. Először akkor, amikor fellép a váláslevél ellen, amellyel a mózesi törvény szerint a férj elbocsáthatta feleségét (ez fordítva nem volt lehetséges). Ezt a törvényt Jézus a zsidók keményszívűségével magyarázta, és fel is lépett ellene. A másik alkalom - a házasságtörő asszony esete. A hűtlenség kérdését az ótestamentumi szemlélet csak a feleség vonatkozásában tárgyalta és nagyon szigorúan ítélte - a házasságtörésen fogott asszonyt halálra kövezték. Ugyanakkor a férfiak esetében a többnejűség vagy az ágyasság elfogadott később pedig eltűrt jelenség volt. Jézus egyértelműen kimondta, hogy a hűség kölcsönös kell, hogy legyen, és mind a két házastársra kötelező. Ezt példázza a már említett, Szent János evangéliumában található esemény. Jézushoz vittek egy házasságtörő asszonyt, hogy mondja ki rá a halálos ítéletet. Jézus erre kijelentette: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek”. Miután a vádlók mind elmentek, Jézus ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára az asszonyt: „Én sem ítéllek el. Menj, és többbet ne vétkezzél.” A férfiak és a nők számára a házasság általános életforma volt, bár a főpapoknak csak egy feleségük lehetett, és volt, aki Isten országáért le is mondott róla, mint például Keresztelő Szent János vagy Jézus. De az apostolok majdnem mindannyian házasok voltak. Később megkívánták az egyházi elöljáróktól, püspököktől és diákonusoktól, hogy a feleségük halála után ne kössenek második házasságot. (Tereza) / „Jól vigyázz kicsi kéz mit teszel!? A K EZ Mert a te Jó Atyád a mennyből néz reád." Kezeddel tehetsz jót és rosszat. Megfoghatod szüleid és testvéreid kezét, simogathatsz, segíthetsz, örömet szerezhetsz vele másoknak .... Kezed lehet a bűn és a harag eszköze. Fájdalmat tudsz okozni, ütni, lopni tudsz, ki tudod oltani vele embertársad életét,.... Édesanyád kezéből szeretet áradt feléd kiskorodban és most. Közel kétezer évvel ezelőtt valakinek a kezét kereszthez szögezték bűneid miatt, amit kezeddel követsz el. Ebből a kézből megbocsátó szeretet és áldás árad a világra. Te mit teszel kezeddel embertársaidnak? Jót vagy rosszat? (U.Gy.)
