A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-07-01 / 7-8. szám

318

‘KATOLIKUS LTLKIStgi TLJÁKOZTATÓ

komolyan vette-e a hibát? És ha igen, volt-e aki büntessen és megbocsásson? Ha nem, akkor megmarad a bűntudata, esetleg lesüllyed a tudatalattiba és terheli az idegeket. Szerepe lehet abban, hogy az illetőnél nem alakul ki helyes és érett lelkiismeret. Eltorzult istenképe esetleg azt sugalljahogy Isten főként büntető, nem pedig szabadító Isten. A hibát, a bűnt komolyan kell venni. Ezért azt mondom: - Baj van, rosszat tettél! És hogy a gyerek érezze is, megbüntetem. így ő is megérti, hogy baj van. Ha letelt a büntetés, akkor kibékülünk. Éreztetem a gyerekkel, hogy szeretem és hogy újra minden rendben van.

Az a kép, melyet a gyermekek a szüléikről alkotnak, számukra Isten képe is. Ezért, ha az apának van ideje a gyermek számára, akkor könnyű a gyermeknek elhinnie, hogy Isten hallja őt. Ha az anya szigorúan és józanul csak az élet technikai menetét rendezi és sosem ül a gyermeke ágya szélén, hogy meghallgassa őt, akkor ez a gyerek egész életében idegenül látja Istent. Később ezen a képen sem a lelkipásztor, sem a Szentírás nem tud változtatni, vagy csak nagyon keveset.

Az első és legmélyebb istenképünk a szülőképből formálódik. Ha gyermekünk átéli velünk a bűn-büntetés-kibékülés folyamatát, akkor Istenről is könnyen el fogja hinni, hogy szeretettel megbocsát, ha Hozzá megyünk. Mindez a jó nevelőt arra is figyelmezteti, hogy ő is gyakorolja a megbocsátást saját életében. Hiszen a házasságban is naponta meg kell bocsátanunk egymásnak és éreztetni kell egymással, hogy minden rendben van. Aztán pedig olyan mélyen és úgy el kell temetni a sérelmeket, hogy azokat ne lehessen soha többé felhánytorgatni!

Fontos még a nevelésben a bizalom. Bízom abban, hogy gyermekem képes valamire, vagy kibír valamit. Ha gyermekünk elől minden akadályt el akarunk távolítani, akkor valami széptől raboljuk meg. Attól, hogy valamit ő maga tud elvégezni. A nevelés célja, hogy gyermekeink önállóan legyenek úrrá a problémákon.

Nem mindig könnyű eldönteni, mi a helyes és helytelen. Könnyebb a döntés, ha magunkba nézünk. A gyermeknevelést Isten bízta ránk, szülőkre és felkészített minket, hogy ezt a feladatot jól ellássuk. Ha ehhez még kérjük a Szűzanya segítségét és közbenjárását, s hagyjuk, hogy a Szentlélek segítsen, akkor bizonyára jól fogunk nevelni!