A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
316 KÄ'TOLI'KVS ÜLLXJS'tgi TÉJÁXPZTATÓ A Schönstatti Családmozgalom lelkiségéből Szülőknek, gyermekeinkről Endrédy István A teljesség igénye nélkül a neveléssel kapcsolatos néhány „hiánycikknek” számító szempontot gondoljunk végig. A gyerek különböző dackorszakai komoly megpróbáltatásokat jelentenek a szülőknek és a gyereknek egyaránt. A gyerek nem akar valamit, azt mondja összehúzott szemmel: NEM! Ilyenkor kis forradalmár. Mit jelent ez a nem? Néha mi is mondunk nemet, és van eset, amikor kell, illetve jólesik nemet mondani. Ilyenkor erősnek, felszabadultnak érzi magát az ember: önállónak! Sokan közülünk ezt sohasem élik át. Nevelőink azt akarták, hogy mindig igent mondjunk, és bűntudatot ébresztettek bennünk, ha nemet mondtunk. Ezért aztán vannak olyan emberek, akik szívük vágyát csak rossz lelkiismerettel tudják megtenni. Egy gyermek számára ajándék, ha alkalma van nemet mondani, ajándék, ha szülei szeretettel harcolnak vele egy kicsit. A dackorszakban a gyermekben nagyon erős ösztönző erő van. Segíteni kell a gyereknek, hogy ezt a hajtóerőt magában elrendezze. A hároméves Gábor nem akar este lefeküdni.- Itt az ideje a lefekvésnek! - mondom neki.- Nem!- Menj lefeküdni!- Csöng a telefon - próbálja magáról elterelni a figyelmet a gyerek. Nem én veszem fel a telefont és folytatom tovább a harcot.- Menj lefeküdni! - indulat nélkül mondom, ha kell tíz percig is. Ezt • nem lehet úgy mellesleg csinálni. Pár év múlva már elég lesz két-három perc is. A lélek ösztönző ereje rendeződik ilyen „harci játékokkal” és ezt a rendeződést más megoldás esetén kihasználatlanul hagynánk. Legyen időnk a gyerek számára! Egy osztrák statisztika szerint a férfiak napi másfél órát ülnek a TV előtt és három percet fordítanak a gyermekekre. Az anyák pedig napi hét percet adnak a gyermekeiknek, ennyivel kevesebbet töltenek a TV előtt. A gyerekkel eltöltött játék nem „kárbaveszett” idő. Ez nagyon fontos! Ha játszom vele, egészen közelinek él át engem. Átéli szívem természetes mozgásait, megéli a gyerek a szülő igazi egyéniségét, de egyben lehetővé teszi, hogy mintegy a gyermekben éljünk. Ez pedig többet ér, mint sok intelem, mert így a gyerekek közvetlenül a mi példánkon tanulják meg, hogy hogyan alakítsák a saját életüket. Biztosítsunk tehát időt arra, hogy együtt játszunk gyermekeinkkel! Az előző cikkben (A Szív, 1991. április, 184-5.oldalak) szó volt arról, hogy eleven érzékelésben kell élnünk gyermekeink belső világával. Az igazi
