A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-07-01 / 7-8. szám

A SZÍV - 1992. JllLIilS-AVgVSZTUS

307

TÜRELEM ÉS ÖSSZEFOGÁS

Beszélgetés Miklósházy Attilával, az emigráns magyarok püspökével

Sajgó Szabolcs- Kedves Püspök úr, mint az emigráns magyarok püspökének jelent-e változást a munkádban, a helyzetedben az a politikai átalakulás, ami itt, ebben a térségben végbemegy ?- Természetesen változott az én feladatom is. Már tagja vagyok a magyarországi püspöki karnak, és legalább évente egyszer részt veszek a püspökkari konferencián. Igyekszem fölhívni a figyelmet a külföldön élő magyarokra. Hathatós segítséget odakint egyelőre nem várhatunk, hiszen idehaza is óriási a szükség, elsősorban megfelelő személyekben. Papokkal itthonról nem tudnak segíteni, pedig ez volna a külföldi magyarok legégetőbb szüksége. A hívek közeledése Magyarországhoz, a gyakori látogatások megváltoztatják a kintiek általános magatartását. Meg kell mondanom, hogy azért még vannak, jóllehet kicsiny számban, eléggé kritikus hangok, akik a magyarországi politikai helyzetet és a magyarországi egyházat kritizálják, néha el is marasztalják. Ez az itthoni helyzet javulásával bizonyára változni fog.

1913 óta ez volt az első hivatalos nemzeti magyar zarándoklat- Hogyan telt az elmúlt esztendő, tavaly ősztől mostanig? Mint püspök mit tudtál végezni a magyarok között?- Továbbra is tanítok az egyetemen Torontóban, de majdnem minden

hétvégén meglátogatok egy-egy plébániát, magyar közösséget Kanadában vagy az Egyesült Államokban. Az iskolaév befejeztével nagyobb európai látogatásra indultam, ami kb. három hónapig tart. Sorra került Svédország, Dánia és Norvégia, ahol magyar közösség van. Aztán főleg Észak- Németország városai következtek. Részt vettem a lourdes-i magyar zarándoklaton, ami igen jelentős volt, mivel 1913 óta ez volt az első hivatalos nemzeti magyar zarándoklat. Magyarországról érkezett egy különvonat kb. 400 hívővel és négy püspökkel. Mi külföldről kb. ezer hívővel képviseltettük magunkat. Úgy fogalmaztam: ennek a zarándoklatnak az a jelentősége, hogy megvalljuk a hitünket és megmutassuk: továbbra is élünk és hiszünk, ápoljuk az egységet a külföldi és a belföldi magyarok között. Hálát adtunk a Szűzanyának a változásokért, és hogy erőnk volt kitartani az elmúlt negyvenöt év alatt. Jöttünk engesztelni nemcsak saját magunk nevében, mert elég sokféle módon bántottuk meg a jó Istent,