A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
85 PROBLÉMÁK ÉS MEGOLDÁSOK AZ EMBERI ÉLET VÉDELME II. Somfai Béla Ezek után az élet védelmére vonatkozó keresztény hagyomány alapvető megállapításait kell röviden összefoglalnunk. A Genezis első fejezetei leírják, hogyan terjedtek ki az Ősbűn következményei az emberi élet minden területére. Ennek a folyamatnak az első lépése testvér gyilkosság volt, az ártatlan Abel meggyilkolása. Amint a szöveg mondja, az ártatlan vér „felkiáltott a földről" az Istenhez, aki Káint száműzetéssel büntette (Gén 4,10-11). Ez a büntetés egyúttal az isteni irgalom jele is, a törvény ugyanis előírta, hogy „Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert" (Gén 9,6). A mózesi szövetségben az emberölés tilalma alaptörvénnyé vált. A tízparancsolatnak azonban elsó'sorban nem erkölcsi, hanem vallásos szerepe volt Izrael népének életében. Az ötödik paranccsal a választott nép az élet teremtőjébe, Istenébe vetett hitét és bizalmát fejezte ki. Az ószövetség erkölcsi tanítása nem zárta ki az emberölés lehetőségét, de azt bizonyos előre megállapított, általánosan ismert és elfogadott feltételek közé szorította. Valójában a választott nép történelme tele van nagyon is véres lapokkal. Népe hűtlenségét az Úr gyakran büntette halállal; ezenfelül a Törvény, Mózes öt könyve sok olyan vallásos vagy társadalmi kihágást is felsorol, amelyért halálbüntetés járt. Az újszövetség magáévá tette az emberölés ószövetségi tilalmát, de annak a Genezis 9-ik fejezetében megkövetelt büntetését, a vérbosszút nem vette át. A gyilkosságot nem a földi, hanem az örök élet elvesztése bünteti, hangsúlyozták az újszövetség írói. „Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet." (ÍJn 3,14-15.) A gyilkosságot Szent Pál az emberi szívbe belevésett törvény, a természettörvény megsértésének tekinti. (Róm 1,29; Gál 5,19-21.) Az újszövetségben a gyilkosság tilalmánál nagyobb súlya van a felebaráti szeretet, a türelem és a béketűrés sürgetésének. A béketűrés lelkületét állítja Jézus az ószövetségi törvénnyel ellentétbe: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával.... Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére..." (Mt 5,21-23). A hegyibeszéd tanításának szelleme nem az emberölés megengedett feltételeit, hanem annak egyszerű lehetőségét teszi kérdésessé. A szentírásnak az élet tiszteletére és védelmére vonatkozó tanítását a következő erkölcsteológiai megállapításokban lehet összefoglalni: az emberi élet a kinyilatkoztatás növekvő fényében
