A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

68

m ' i ■ ■? 4

A Szent X. Piusról nevezett földalatti bazilika körfolyosója

körmenetét az újonnan felszentelendő szoborhoz. Franz Werfel, a híres német író — aki megrekedt a II. világháború alatt Lourdesban, és zsidó származása miatt életveszélyben forgott — drámaian ecseteli a Szűzanya diadalát a világi és egyházi hatóságok felett. Ót is „legyőzte”, hisz megmentette a deportálás poklától. Ezért fogadalmat tett, hogy tanúságot tesz Lourdes mellett, ha megmenekül.

Az első, az 1864-es nagy körmenet óta milliók zarándokoltak Lour- desba, mely a leglátogatottabb Mária-kegyhely. A forrás vize, melyről a tudományos elemzés megállapította, hogy közönséges forrásvíz, minden kimutatható, elemezhető gyógyhatás nélkül, ezrek látását, egészségét adta vissza. A látogatót, akit csak a kíváncsiság vagy a véletlen vitt Lourdesba, legkésőbb a gyógyulást és vigaszt kereső nyomorékok impozáns körmenetének látványa rendíti meg; zarándokká lesz maga is. A zarándoklat fénypontja azonban az esti fáklyás processzió. Amikor ezrek ajkain csendül fel az Ave Maria, és a fáklyák fényében lopva körülnéz: megrendül szíve a sok rejtett könny láttán, melyet a sötét sem takar el egészen. Lehet, hogy megérkezve fejcsóválva figyelte a sok öreget és rózsafüzért morzsoló rokkantat. Az egészet a vallásszociológus szemével nézte és aztán megadóan vitt egy üvegecske lourdes-i vizet, hisz a sok giccs között még ez a legautentikusabb ajándék, melyet jámbor nagynénjének hazavihetett. De a vissza- úton alig tud megszabadulni a belső nyugtalanságtól.

Én egy rózsafüzért vittem magammal. A rózsafüzér sok emléktárgy