A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

67

nem volt egészen vak. És a forrás? Február 25-én, egy csütörtökön, a kilencedik jelenés napján, Bernadette saját kezeivel vájta ki, követve Aquero’ utasításait. A plébános nem álmodozott gyógyfürdőről, mint a becsvágyó polgármester, Lacadé, és ezért a csodálatos gyógyulások híre, melyet a suttogó propaganda terjesztett a városban, nem győzték meg eddig. „Imma- Massabielle barlangja (Lourdes) culada Councepcioü”

— igen! Es a „hívők” száma napról napra növekedett. Dozous doktort, a szabadelvű orvost az győzte meg, hogy a gyertya lobogó lángja, melyet Bernadette április 7-i elragadtatása alatt két kezével védett, nem égette meg kezét, holott percekig beletartotta; az anyagias rendőrbiztost a barlangba zarándokolok nagylelkű ajándékai. „A leggazdagabb adományok a legszegényebbektől jönnek” — jegyezte fel a hivatalnok pontosságával. Es senki sem nyúlt a pénzhez! Persze azért a hatóságok tilalmát, mely torlaszok felállításához vezetett a barlang bejárata előtt, engedelmesen végrehajtotta. 1858. július 16-án megszűntek a látomások. A Szűzanya — hisz most már Bernadette sem kételkedett azonosságában — elbúcsúzott tőle. A zarándoktömeg viszont nőttön nőtt.

Es megkezdődött Bernadette kálváriája, melyben osztozni fog vele később minden látnok: afatimai pásztorok éppúgy, mint a medjugorjei parasztgyermekek. Faggatták, újabb és újabb keresztkérdéseknek vetették alá: szent türelemmel viselte. Nem hátrált meg sem az államügyész, sem a rendőrbiztos, sem az újságírók, sem a papok előtt. De meghátrált a császár,

III. Napóleon Aquero' előtt: október 5-én megparancsolta a barlangot eltorlaszoló palánkok lebontását. Meghátrált a tarbes-i püspök, Mgr. Laurence is a lányka állhatatos tanúságtétele előtt: végre kinevezte a vizsgáló bizottságot, és 1862. január 28-án pásztorlevelében elismerte, hogy a Szeplőtelen Szűz 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek. Két évre rá, 1864. április 4-én a püspök személyesen vezette a papság és húszezer hívő