A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

61

mista bölcseleté is nagy hatással van rá. „A hit mágia és mákony, de a földi valóság sem nyújt emberi megoldást: a természet érzéketlen és közömbös az emberi gyötrelemmel szemben, a testi lét kín, az élet kárhozat. A halál a pusztulás könnyebbülése, a semmi mélye, hol ‘elalszik az öntudat s szünete van a kétségbeesésnek’.” (HB) ,S ismeretlen sírgödörbe’ / Elalunni mindörökre... S ott egyebet mit se tenni, / Csak pihenni, csak pihenni." (A vaáli erdőben.) Sötét pesszimizmusán mégis áttör itt-ott egy fénysugár, mint az Őszi tájék c. versében: „Mezőkön az árnyék, tengereken hab / Múlik, születik, mint mára a holnap. / A szemfödelet rángatja hideg szél: / Elhervad a rózsa, lehull a levél. / Elhervad a rózsa, lehull a levél! / Hiába hisz ember, hiába remél? I Hát semmi, de semmi, ami vigasztal / Ott túl amaz árkon újra tavasszal? I Ereszkedik a ravatal a gödörbe. / Dörögnek a hantok: örökre, örökre. / A sírra borul le hű szerető: / Semmit soha vissza a temető?! I Az égen a felhő egymást űzi—hajtja. / Lemegy a nap. A nyáj hazatér. / Távolba vesz el halk, méla kolompja. / Kiált a kuvik, száll a denevér. I Sírhalmot ölelve az anya zokog. / — Majd kigyúl a csillag, kisüt a hold. / S ott fenn akeresztfán suttogja a szél: / Kinyílik a rózsa, kihajt a levél!"

Ady Endre £1877—1919) 42 évesen halt meg. Vajdában látta elődjét, korai költői rokonát. Ő is a hit és a hitetlenség között hányódik: hol imádkozik, hol káromkodik. De istenes versei a modem vallásos költemények gyöngyszemei minden kor istenkereső lelke számára. A marxista kritika szerint élete vége felé megtagadta e verseit, mint amik a félelem szülöttei, de kétségkívül ezek a versek tárják fel lényének igazi és jobbik felét. Az Ádám, hol vagy c. verse tömörségével és mélységével párját ritkítja a világirodalomban is. „Oszlik lelkemnek barna gyásza: / Nagy fehér fényben jön az Isten, I Hogy ellenségim leigázza. / Az arcát még titkolja, rejti, / De Nap-szemét nagy szánalommal / Most már sokszor rajtam felejti. I Es hogyha néha-néha győzök, / Ó járt, az Isten járt előttem, / Kivonta kardját, megelőzött. Hallom, ahogy lelkemben lépked I S az ő bús ,Adám, hol vagy”-ára I Felelnek hangos szívverések. / Szívemben már őt megtaláltam, / Megtaláltam és megöleltem, IS egyek leszünk mi a halálban." A Kis, karácsonyi ének c. vers gyermekkori hitének megható felidézése: „Új csizmám a sárban / százszor bepiszkolnám, / Csak az Urnák szerelmemet / Szépen igazolnám."

Babits Mihály 1883-tól 1941 -ig élt. „Az ő istene a reménység Istene, a mindent kötő és oldó hatalom, a világ gazdája, kinek egyik karja az igazság, másik karja a szeretet. A megfáradtak, az üldözöttek, a betegek, a szenvedők, a fájdalomra érettek istápolója, ok és okozat, kérdésre válasz.”(HB) A torokrák rémének fenyegető árnyékában születik meg a Balázsolás c. költeménye: Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!... I Te ismered a penge élét, vér ízét, I a megfeszített perceket, / a szakadt légcső görcseit, s a fulladás / csatáját és rémületét. I Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, / okos felnőtt! Te jól tudod, / mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokait / még az Isten jósága sem, / s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is / olyan nagy dolog a halál." Az első'világháború alatt írt Zsoltár gyermekhangra c. verse kifejezi pacifista nézeteit, a háborús öldöklések esztelenségét. „Az