A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
56 magunkat az isteni akaratnak, azt akarjuk, hogy Isten akarja azt, amit az ember akar. És mégis: hinni Istenben, vágyakozni Rá, szólongatni Őt — lelkiismeretünknek mindez a szükséges vallomása csak ügy kap értelmet számunkra, ha azt várjuk Tőle, amik nem vagyunk, amik egyedül nem lehetünk, amit egyedül nem tehetünk. Ha az ember nem ott akarja Istent, ahol van, ez azért van, mert ott szeretné, ahol nem lehet. Hol lehet tehát megtalálni, ha nem ott, ahol az akarat — egy bizonyos önkiüresítés folytán — önmaga fölé lendített? És mivelhogy ez az önmegtagadás nem megy egy bizonyos rejtett szenvedés nélkül, minthogy ennek a működésnek ahhoz, hogy természet- feletti legyen, szüksége van arra, hogy keresztre feszítse az önszeretet tetszelgéseit [.....], ugyanolyan jellegzetesség utasíttatja el az istenit az öntelt és gyáva szellemekkel, mint amelyik kinyilvánítja ezt az istenit az áldozatos lelkeknek, akikről azt mondhatjuk, hogy nem akarnak olyan Istent, aki nem támasztana velük szemben féltékenyen ilyen követelményeket. Mert a szív nagy erőpróbája az, hogy higgyen az Istennek ember iránti szeretetében. És aki megértette, hogy miért lehet az embert istenien szeretni, és miért akarja ezt Ő, mintha ez az ember lenne Isten Istene, nem döbben meg többé, hogy az önmegtagadás és önkiüresítés a teljes szeretet útja. Aki jó, azt követeli, hogy igényesek legyenek vele szemben. (Maurice Blondel; megjelent az Arcod keresem c. kötetben Rómában 1988-ban, Szabó Ferenc SJ. fordításában.) Március 12. —- NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA BENSŐD LEGMÉLYÉN RAK FÉSZKET A BIZALOM A szentmise olvasmányai: íz 43,16—20: Új dolgot visz végbe Isten: vizet fakaszt népének a pusztaságban, és megnyitja számára a kegyelem forrását. Fii 3,8—14: Krisztusért mindent értéktelennek tekintek, hogy őt megnyerjem. Jn 8,1—11: Aki bűn nélkül van, az dobja rá az első követ. A hit nem elmélet. Ha Isten fölfoghatatlan marad is számunkra, nem az a legfontosabb, hogy megértsük Őt, hanem hogy megajándékozzuk bizalmunkkal. Aztán egy szép napon majd rátalálunk a szavakra is, amelyek villanásszerűen láttatni engednek valamit a mélységes titokból, Istenből. Akkor majd kirajzolódnak körvonalai: Jézus Krisztusban ismerteti meg magát, rajta áttündököl az Isten. A hitből táplálkozó szívbéli bizalom nem mágikus erő, melynek hatására mindenütt csodákat kellene látnunk. Gyakran bensőd legmélyén rak fészket a bizalom, hogy aztán onnan kiindulva átjárja egész valód: a legalsóbb rétegekből törve fel a tiszta tudatosság szintjéig. Te csak add át magad a Léleknek, s ha megfeledkeztél volna erről, tedd újólag, minden pillanatban. Szíved csöndjében, de bensőd sivárságában is szól hozzád a Lélek, néha lehet, hogy csak egyetlen szót.
