A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
562 A szombathelyi énekkar előénekesei az ünnepi misén. hozná a zarándoklat a hívőket is egymáshoz: egyesülnek a közös imában. Elmosódnak a társadalmi különbségek, Isten népévé válunk. Magyarországon számos kegyhely bizonyítja őseink Mária-tiszteletét. Egy-egy szentkút, kápolna, Máriát ábrázoló szobor vagy kép köré gyűltek a máriás magyarok, hogy kérjék Nagyasszonyuk égi pártfogását. A nyári és őszi hónapokban századok óta mágnesként vonzzák a zarándokokat, s Vasvár és Máriapócs közt felcseng az énekszó: „Köszönteni jöttünk, ó Mária...!” Legkedvesebb emlékeim közé tartozik zarándoklatunk Makkos Máriára Budakeszi határában, templomunk felnőtt- és gyermekénekkarának évi zarándoklata. A kegytemplom egy erdő közepén fekszik. Régi, híres búcsújáró hely Makkos Mária. Nevét onnan nyerte, hogy Traub János budakeszi legény 1731-ben, amikor a Budaörs határában fekvő szőlőhegyre igyekezett, az egyik útszéli tölgyfánál látomást kapott: a szenvedő Krisztus képe jelent meg előtte. Ez a látomás megismétlődött, és ezért a fára szegezett egy Mária-képet. Amikor pedig betegsége alatt lázálmában megjelent neki a Szűzanya, megfogadta, hogy egy szebb képre cseréli ki az elsőt, ha meggyógyul. Be is váltotta ígéretét, és egy budai festőtől, Falconeri Józseftől megvásárolta a ma is tisztelt képet, mely az olaszországi Ré „Vérző Szűzének”, a híres „Madonna del Sangue”-nek másolata. A hagyomány szerint a Szűzanya homloka vérezni kezdett, amikor egy istentelen ember egy követ vetett a
