A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-12-01 / 12. szám

563

képre, és homlokon találta a kisded Jézust tápláló Szűzanyát. A Mester, Falconeri később karmelita lett a székesfehérvári kolostorban.

A kép csodás története hamar elterjedt a környéken, és miután az Acsády Adám veszprémi püspök által elrendelt egyházi vizsgálat pozitív eredménnyel zárult, a kép nyilvános tiszteletét engedélyezték. Hamarosan kis kápolna váltotta fel a kezdetleges hajlékot, amelyet még az adományozó Traub János emelt a kép védelmére. A mai barokk templomot és kolostort a hely földesura, gr. Zichy Miklós építtette 1762-68 között. 1768. augusztus húszadikán szentelték fel, és a szentelés tizedik évfordulóján VI. Pius pápa egyszer egy évben teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik a templomot a szokásos feltételek mellett meglátogatják. Zichy gróf az egyre látogatottabb kegyhely gondozását az óbudai trinitáriusokra bízta. A rendet 1198-ban alapították Mathai Szent János és Valois Szent Félix, hogy a mohamedánok fogságában sínylődő keresztény rabokat kiváltsák. A középkor végén 800 kolostoruk volt, és kis híján egy millió foglyot váltottak ki a századok folyamán a rabszolgaságból. Munkájuk nem volt veszélytelen, mert az alapítást követő négyszázvalahány évben több mint 7000 szerzetes szenvedett kínhalált. Magyarországra Bécsből települtek át a XVII. század végén Illavárra, Sárospatakra, Pozsonyba, Komáromba, Nagyszombatra,

Gyulafehérvárra, Egerbe, Óbudára és végül Makkos Máriára. II. József, a kalapos király őket is elűzte, és a legendás tölgyfát a kegyképpel együtt a budakeszi plébánia templomba vitette. 1938-ban Shvoy Lajos székesfehérvári püspök a szervita rendre bízta az ősi kegyhely felújítását, de csak 1947-ben vihették vissza eredeti helyére a kegyképet. Alig három évvel később a szerzetesek elődjeik sorsára jutottak: őket is elűzték.

Azokban az években nem kellett senkinek sem magyarázni a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletének időszerűségét. Ma sokféle szenvedély rabjai vagyunk, s csak a hit által juthatunk el „Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára”. Erre intette a fiatalokat a zarándokmise hitszónoka, Morlin Imre S.J., jezsuita provinciális. A gondolat dr. Németh Károly plébánostól ered, aki 1986. május 11-én az évadnyitó búcsún meghirdette az új, korszerő zarándokprogramot:

„ A Fogolykiváltó Boldogasszony hívja mindazokat, akik valamely káros szenvedély rabságában élnek, s mindenkit, aki e rabságból való szabadulásért imádságát felajánlja. ”

Én milyen szenvedély rabságában élek? — kérdeztem magam, és velem együtt sokezer zarándok. Még talán az olvasó is.