A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-12-01 / 12. szám

558

KÉPEK A KÍNAI MAGYAR JEZSUITA MISSZIÓ TÖRTÉNETÉBŐL

Testi és lelki gyógyszerek

Pontosan 45 évvel ezelőtt, Szent Ignác ünnepén történt, amikor is megkaptam az első plébánosi kinevezésemet Taming (Hopei) környékére. Egy pompás ebéd után jól megérdemelt sziesztámat akartam elkezdeni, amikor valaki kopogott az ajtómon. Az elődöm volt egy fiókkal, ami tele volt gyógyszerrel. „Minek ez a nagy sietség - kérdeztem tőle, kezemben a nadrágommal —. Nem tud várni, amíg befejezem a sziesztámat?” „Nem, ez fontos; ön az utódom, és át kell adnom a gyógyszereket. Ezek segítik hatékonyabbá tenni apostosli munkáját hívei közt.”

Látván, hogy semmi érvelés nem segít, megadtam magam s figyelmesen hallgattam, amíg a „volt plébános” elmagyarázta a töménytelen gyógyszer hatását, dózisát s mindazt, amire vigyázni kell velük. Néha bizony meg kellett magamat csípnem, nehogy elbóbiskoljak a gyorsított gyógyszerészeti tanfolyam nyomásától. Végre az atya befejezte beavatásomat, s magamra hagyott egy utolsó figyelmeztetéssel: jól teszem, ha még aznap meglátogatom a keresztényeimet. Megígértem, hogy komolyan megfontolom parancsát, s fittyet hányva annak, hogy szélsebesen és önkéntelenül kövessem tanácsát, megpróbáltam megszakított alvásomat folytatni.

Nem sokáig aludhattam, amikor az ajtókopogtatás újból felébresztett. A kapus volt az, jelentvén, hogy valaki a híveim közül szeretne látni. Nem akartam hinni a fülemnek. Hogy az ördögbe tudhatták meg, hogy én vagyok az újonnan kinevezett plébános? Meg kell hagyni, nem volt rossz az információs szolgálat a 45 évvel ezelőtti vidéki Kínában, ugye? Bár az volt az erős gyanúm, hogy ez a hívő valójában az elődömet kereste, aki aztán elhárította ezt az igen kedves feladatot: kelljen utódja dolgaiba avatkoznia...

Kimentem az erkélyre, ahol is egy hölgy mondta, hogy az édesanyjának (túl a 79. évén) nyugtalankodik a gyomra, és valami gyógyszert szeretne kérni. „Széntablettát neki” villant át az agyamon a frissen kapott instrukciók szerint. Adtam neki 3 pirulát azzal a meghagyással, hogy 3 napig szedje az édesanyja, naponta egyet. A hölgy aztán eltávozott.

A két megszakítás után már nem tudtam elaludni, hát elkezdtem rendet rakni a gyógyszeres fiókban. A legnagyobb rémületemre észrevettem, hogy rossz gyógyszert adtam a hölgynek, de már túl késő volt utánaszaladni. Széntabletta helyett hipermangánt adtam, amit csak