A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-12-01 / 12. szám

557

HAJNALI ÚRJÖVET

Beregi Emma

A magyar jezsuita atyáknak, a lelkek megsegítése buzgó munkásainak

Körülöttünk még égtek az utcai lámpák.

Puha sötétben aludtak a házak, a fák.

De szobád keleti ablakáról fénycsóva lobbant szemembe.

Álomképeimet épphogy fiókba tettem, s ébredő tudatomban már kapzsimohón tolongtak első helyekért a holnapi gondok.

Már kezdett minden úgy történni, mint tegnap és tegnapelőtt.

De te, távoli szomszéd, óriási tükröd sugárerejével illő helyére sepertél mindent, és Jordánod medrében új örömre tisztult fásuló, porlepte szívem.

János voltál nékem ma reggel: fénnyel,

nem vízzel keresztelő.

És tudom, ma valami más lesz, mert eljött Az, aki eljövendő.