A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
556 szeretetben növekedjenek. A közösséget ünnepük. Közösen. Közösséget egymással és Jézussal. Céljaikat hivatalosan így fogalmazták meg: „Közösségünk középpontjában Jézus látomása áll. Célunk hogy növekedni, gyarapodni a szeretetben, a megbocsájtásban, az igazságosságban. Szolgálva és cselekedve tanuljuk mindezt. így képessé teszünk másokat is, hogy ők is meghallják a hívást.” „Olyan légkört kívánunk teremteni, hogy az az emberek szívét megérintse és rabul ejse. így túlmutatunk a Keresztény Békehétvégék élményén. ” Az ötletet e találkozókra John Vanier adta 20 évvel ezelőtt, amikor Ottawában a „Youth Corps” fiataljaihoz beszélt: sürgette, hogy hozzák létre a béke fesztiválját. Az első szervezők között gondviselésszerűen volt egy anya és néhány idősebb aktivista is, és ezért megváltoztatva az eredeti tervet, nemcsak a fiatalokat hívták meg az első fesztiválra, hanem minden korosztályt, családostul. De hol tartsák az összejövetelt? - merült fel a következő kérdés. Egy közös lelkigyakorlat a Jó Pásztor Nővéreinek sharoni farmján döntötte el a kérdést: tartsák ott. Ötszáz résztvevő gyűlt össze Sharonban 1969-ben az Egyesült Államokból, Kanadából és a messzi Ausztráliából. A következő évben már két, rá egy évvel már három, 1972-ben pedig négy hétvégét kelett tartani a nagy érdeklődés miatt. Amikor már hat találkozó is elégtelennek bizonyult, elhatározták, hogy korlátozzák a létszámot. így az utolsó években négy hétvégén minden egyes alkalommal 225 résztvevőt fogad a száztagú rendezői munkaközösség, a Core Team. A fesztivál az imádságnak és az ünnepnek szinte középkori keveréke. Az érkezőket, amint kocsijukkal befordulnak a camping területére, integetve és nevetve fogadják a már megérkezettek, mintha régi ismerősök lennének. Felverik sátraikat, felállítják az asztalokat és máris kialakul az ünneplés sajátos légköre, ami az egész hétvégére rányomja a bélyegét. A szombat esti „karnevál” a francia július 14-i utcabálok hangulatát idézi, míg a vasárnap teljesen az eucharisztia jegyében áll. Mindemellett bőségesen jut idő elmélkedésre és a hallottak és látottak kiértékelésére egyénileg és csoportosan. A nyilvános vitákon kerül sor tapasztalatcserére. A résztvevők és szervezők azonban egyetértenek abban, hogy a fénypont mindig a gyertyás liturgia és a szentmise. S mivel a hétvége felejthetetlen élménye közösségteremtő erő, az adventi időben sokan újra találkoznak, hogy elmondják egymásnak, hogyan gyümölcsöz- tették a tábori élményeket, hogyan gazdagodott közösségi életük a hétvége hatására. Reméljük, a kezdeményezés Magyarországon is követőkre talál. Kiss Ulrich
