A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
539 Ez az alkalom, hogy spontán képek vagy egyszerű gondolatok ragadják meg képzeletedet, vagy egy könyörgéssel, illetve önkéntelen megnyilvánulással fordulj az Atyához, összhangban az imával, amelyet elmondasz, például: „Jézus azt mondta nekünk, szólítsunk úgy, Abba...”, vagy ehhez hasonló gondolat, mint: „Árassza el a te országod testvéreimet és engem is, fényeddel és örömöddel...” Maradj így mindaddig, amíg szükséges, hogy a szavakat nyugodtan lélegezd, sietség nélkül, ízlelve azok zamatét és átgondolva azok értelmét, vagy maradj egyszerűen csendben az Atya jelenlétében, aki a rejtek- ben hallgat téged. Kíséreld meg mindezt anélkül, hogy elveszítenéd a tudatot, hogy egy nagy keresztény család tagjaként imádkozod velük együtt azt az imát, amelyre Krisztus maga tanított minket. KARÁCSONYI MÁMOR Négyesy Irén Te, aki olvasod e sorokat tudod-e, hogy magamhoz ölellek sokat, és olyan vigyázva, mint aki szívemnek nagyon drága. Ma reggel ezzel a verssel ébredtem fel; karácsonyi mámor csordul a szívemen, a számon; olyan jó, mint meleg tej, mint a Gondolat, mely felemel a kint lágy pelyhekben hull a hó — hahó! Azt mondják: a világ beteg, de én nem érzek mást, mint szeretetet. Megszületett a kicsiny Gyermek, ne féljetek! Ő a jó megváltó, mindent feloldó, messzire látszó hófehér zászló, hull, hull a hó — hahó!
