A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11. szám
527 A külföldi Magyar Cserkészszövetség Sík Sándor Cserkészparkjában (Fillmore, New York) 1989 augusztusában a vezetőképző táborban 26 magyarországi részvevő kapott tiszti fokozatot. A magyarországiak közt világiak, pap- és lelkésznövendékek, papok, lelkészek, férfi és női szerzetesek voltak. A fenti képen a park „fenyőkatedrálisában” az előtérben épp egy magyarországi iskolanővér cserkésztiszt áldozik. taknak egyenként kellett küzdeniük megélhetésükért. Az államosítás után 366 nővérünk végzett nagy szorgalommal és odaadással egyházközségi munkát. Minden nővér életútjának leírása egy-egy önálló könyvet tenne ki, ami Isten kemény megpróbáltatásainak és kegyelmi csodáinak fejezeteit tartalmazná. Beszélne arról, hogyan edzi meg Isten övéit, hogyan csiszolja őket, mint drágaköveket, hogy szebbek és értékesebbek legyenek. Mindkét iskolánkban kezdettől fogva internátus is működik. Mind a bejáró, mind a bennlakó tanítványaink száma rövid időn belül szépen emelkedett. Állami könyvek segítségével tanítottunk, de a tananyagban a világnézetünkkel ellenkező részekre rámutattunk. Ünnepeinket és az évi lelkigyakorlatot megtartottuk. Nevelésünk valláserkölcsi alapon nyugvó egyéni és közösségi foglalkozások egységes ötvözete volt. Nehéz körülményeink nem akadályozták, hanem inkább segítették munkánkat. A származásuk miatt máshová be nem jutott tanulók nálunk megbecsülték lehetőségeiket. Ők is a semmiből indultak, mint mi. A közös együttlétek, takarítások, az épület berendezése, sportpálya és kert létesítése, mind segítettek abban, hogy leányaink nálunk teljesen otthon érezzék magukat. Mindezek következtében megtanulták a kemény, felelősségteljes munkát, a személyek és tárgyak megbecsülését. A tekintély elfogadása természetes volt számukra.
