A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-11-01 / 11. szám

528

Ma két gimnáziumunkban 600 leányt oktatunk-nevelünk. Komoly gondot jelent az évi kb. háromszoros túljelentkezés. Ez egyrészt öröm, hogy egyre jobban növekszik az érdeklődés a katolikus nevelés iránt, másrészt sok gond, fájdalom azok miatt, akiknek nemet kell mondanunk - korábban az adminisztratív úton korlátozott létszám miatt, most pedig helyszűke miatt. Sok jó katolikus családot szomorítunk el minden esztendőben, amikor leányuk felvételére nemet kell mondanunk, zömben a fent említett okok miatt.

Az érettségi után az egyetemi és főiskolai beiskolázásunk egyáltalán nem marad alatta az országos átlagnak. Itt szeretném nyomatékosan kiemelni, hogy a szükséges tanulmányok elvégzése mellett elsődleges értéknek a legjobb emberi adottságok-képességek kibontakoztatását tartjuk. Célunk az egész személyiség képzése, érett, önálló egyéniséggé formálása, hogy bárhová kerülnek is leányaink, becsülettel és jó lelkiismerettel állhassák meg a helyüket.

Évtizedek távlatából is a II. világháborút és történelmünk minden más hányattatását Isten kezéből fogadva a belőlük leszűrhető tanulságot Isten ajándékának tekintjük a magyar rendtartomány életében. A sok megpróbáltatás és küzdelem rugalmassá és nyitottá tette nővéreinket. Helyzetünkből adódó hosszas elszigeteltség után az 1970-es években megindult és egyre szorosabbra fűződik a kapcsolat nemzetközi kongregációnk központi vezetésével és a többi rendtartománnyal. Ez új életerőt és bizalmat öntött belénk. Fennmaradásunkhoz elsősorban a bajor rend- tartomány bőkezű testvéri, anyagi támogatása járult hozzá, aminek segítségével Debrecenben 1985-re egy új internátust tudtunk építeni az addig externátusban élő tanítványaink számára.

Világméretű kongregációnk egységének biztosítéka a Konstitúci- ónk, ami a vatikáni zsinat utáni újrafogalmazásában még jobban feltárta alapító anyánk karizmájának korunkra vonatkozó jelentését. Növekvő nemzetközi összetartozásunk jele az is, hogy egyre inkább figyelemmel kísérjük egymás örömeit-gondjait az egyes földrészeken és tartományokban. Minden lényeges dologban együttdobban a szívünk.

Ahogy szabályzatunk mondja: a tanítás mellett „arra kaptunk meghívást és küldetést, hogy az embereket közelebb segítsük Istenhez és egymáshoz, minden helyen, minden időben és minden helyzetben, ahol éppen vagyunk".

Mindannyiunk közös ügye, hogy hazánk, nemzetünk számára biztosítsuk a katolikus leányifjúság nevelését, jó családanyák képzését. Ámulattal dicsérjük Isten művét saját életünkben, közösségeinkben, és hálatelt szívvel köszöntjük belépő fiatal rendtársainkat, akik tartományunk jövőjét biztosítják.