A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11. szám
525 meghallgatják örömeiket, gondjaikat, a jövőre vonatozó terveiket és hatáskörükön belül segítenek, ahol erre szükség van. A központi vezetés azt az egységet és lelki közösséget testesíti meg, ami alapító anyánknak olyan drága volt és amit mindennél fontosabbnak tartott. Ugyanerre az egységre serkenti az általános főnöknő tanácsa az egyes tartományok és régiók vezetőit is. ***** Kongregációnkban a magyar tartomány a korai alapítások közé tartozik, a harmadik alapítás a rend életében. 1856-ban Csajághy Sándor temesvári püspök és titkára, Oltványi Pál kéréssel fordult az akkor már közismerten nagyon jól dolgozó Miasszonyunk Iskolanővérek alapítójához, hogy küldjön nővéreket a magyar leányifjúság nevelésére. Boldog Terézia anyánk készséggel küldte nővéreit, de a helyi tanács nehézkessége és ellenállása miatt csak két év múlva, 1857-ben tudták megnyitni az első rendházat és iskolát Temesvárott. Itt volt az első magyar anyaházunk is. A nővérek áldozatos munkájának eredményeként sorra érkeztek a meghívások új iskolák és rendházak létesítésére: 1860-ban Perjámosról, 1864-ben Versecről és Oravicáról, 1873-ban Szegedről, 1874-ben Lúgosról, 1880- ban Nagybecskerekről, 1881- ben Földdeákról, 1894-ben Kis- kunmajsáról, 1895-ben Dettáról és 1896-ban Debrecenből. Az 1800-as években ezt a 11 házat alapították. 1903 és 1950 között még 23 ház nyitotta meg kapuját. Az első világháború után a tartomány irányítását Temesvárról Szegedre helyezték át és ezzel a szegedi házunk lett a magyar rendtartomány anyaháza. 1923-tól itt történt a belépő rendtagok kiképzése. A 32 házból csak 10 maradt Magyarország területén. 19 Romániához került, 3 pedig Jugoszláviához. Az ily módon megmaradt magyar rendtartomány szellete Miasszonyunkról nevezett iskolanővérek rendháza és leánygimnáziuma Budapesten
