A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-11-01 / 11. szám

497

hetetlen rendtárs, ünnepeltetésében is szívből alázatos, mesterkéltség nélküli, természetesen egyszerű tudós elvesztése hat meg.

Nagyot művelt P. Fényi a tudomány terén, rendkívülit produkált a napkitörések ismertetésében, de a legszebb és legmaradandóbb összes alkotásai közt az, amit Isten szeretetében és a szerzetesi tökéletesség elérésében tett.

Élesen gondolkodó elméje a gyakorlatban is eltalálta hitének és szerzetesi hivatásának a konzekvenciáit. Hogy süket volta és gyengesége mellett ott volt az utolsó napig a közös imákon, azt csak nagy szeretete magyarázza meg: süket volt, 1917 óta szemével is meggyűlt a baja és mindinkább csaknem a teljes tehetetlenség áldozata lett, de kedélye és derültsége a régi maradt, és a süketeknél oly gyakori gyanakodásnak nyoma sincs nála. Híres tudós, rengeteg a munkája, mégis amíg csak lehet, maga söpri szobáját a kalocsaiak bámulatára. Egyszerű volt és alázatos, szeretettel teljes mindenkor és mindenki iránt, mert szíve Istené volt, és abban nem volt hely az önzés, a kevélység vagy a világiasság számára.

Fényi Gyula Sopronban született 1845. január 9-én. Atyja kereskedő volt és közszeretetnek örvendett. Miután Gyula 1864-ben a bencések gimnáziumában leérettségizett, belépett a jezsuita rendbe.

Tanulmányi éveit és Pozsonyban töltött 3 tanári évét leszámítva mindig Kalocsán működött, 1885-től 1913-ig mint a Haynald Obszervatórium igazgatója. Működésével annyira magára vonta a tudós világ figyelmét, hogy a tudományos intézetek szinte versenyezve választották tagtársnak, sőt elnökké.

1887-től kezdve a Szent István Társulat irodalmi osztályának tagja. 1904-ben a montevideoi Instituto Solare tiszteletbeli elnökké választotta. 1907-ben a Magyar Földrajzi Társaság fogadta tiszteletbeli tagjául. 1909- ben a Societa degli Spettroskopisti Italiani 30 „halhatatlanja” közé iktatta. Végre 1916-ban a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai közé sorozta. 1924-ben alakult a „Stella” csillagászati egylet, ennek tiszteletbeli elnöke lett. Az ugyanakkor alakult Magyar meteorológiai Társaság tiszteletbeli taggá választotta. A Szent István Akadémia szintén megalakulásakor választotta tagjává. P. Fényi híre akkora volt, hogy 1912-ben Ausztráliába hívták a Sydneyben épülő napobszervatórium igazgatójának.

Akit életében így tiszteltek, azt halálában őszintén gyászolták. A Tudományos Társaságok részvétsürgönyeikben vagy leveleikben a „kitűnő tudóst”, a „kiváló munkatársat”, „a jeles meteorológust”, „a csillagászatnak és a tudományos életnek kimagasló alakját” stb. gyászolták. Az Úr kitüntette őt, mert hűséges volt urához.«