A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-11-01 / 11. szám

498 LEVEL A BETEGÁPOLÁSRÓL Batthyányi-Strattmann László Ezt a levelet Batthyányi-Strattmann László 1930 nyarán be­tegágyáról diktálta sógornőjének, Magdolna de Corethnek, aki egy ideig segítőtársa volt a körmendi kórházban, s aki később belépett a pertelsteini bencés kolostorba. A levél mintegy katekizmusként szolgálhat mindazoknak, akik az első Korintusi levél szeretethim- nuszának szellemében szolgálják beteg felebarátaikat. A beteg, tehetetlen Batthyány nagy önismeretről tesz tanúságot. Példáiból következtethetünk, fölismerhetjük krisztusi értékskáláját és meg­csodálhatjuk mélységes alázatát. Alapélménye Isten megelőző sze- retete, alaptörekvése pedig, hogy erre viszontszeretettel válaszol­jon. Számára Isten a szeretet Istene, a végtelen szeretetet pedig nem tudja méltóképp ecsetelni. A hódoló imádás gesztusával zárja sorait. Mikor Laci fiam visszajött St. Gábrielből, meghozta üzeneted: írjak le Neked néhány gondolatot a betegápolásról, ahogy Körmenden olyan sokszor próbáltuk együtt csinálni. A tárgy túl nehéz ahhoz, hogy gyenge kis fejemmel a betegágyról jól ki tudnám fejteni. — Csak összefüggéstelen gondolatokat küldök Neked itt, ahogy héthónapi súlyos szenvedés után éppen az eszembe jutnak. Milyen szívesen szállók vissza lélekben az én — és később a mi — ked­ves tevékenységünk színterére; most, hogy magam vagyok tehetetlen beteg annál szívesebben időzöm legalább gondolatban a betegeimnél. Emlékszel-e még hogyan mondtam Neked gyakran a rendelés elején, sok várakozó betegtől körülvéve, tele azzal a nagy-nagy örömmel, amelyet Isten kegyelme mindig megadott nekem a hivatásomban: Lilly, adjuk oda a szívünket teljesen a kedves betegeknek! De helyes, igaz emberszeretet csak igazi istenszeretetből származhat. Csak akkor fejlődik ki teljesen, akkor lesz mind tökéletesebb és tökéletesebb, ha a minden meleg Forrásából merít erőt. — Minél jobban szereti a szív a jó Istent, annál jobban szereti felebarátait is. De sajnos, minden emberi cselekedetbe belevegyül az emberi tökéletlen­ség. Sokat nyerünk, ha megfigyeljük, mi minden lehet segítségünkre, hogy job­ban szeressük embertársainkat, és mi minden akadályoz benne. Itt van mindenekelőtt a gőg amely feltolakszik bennünk tudásunk miatt, például egy sikerült kúra vagy kezelés után. Milyen jó, ha a híres Haydnnal

Next

/
Thumbnails
Contents