A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-10-01 / 10. szám

471

azonban bizonyításra szorul), a- mely minden bizonnyal összefüggésben lehet a keresztény erkölcsi felfogás korabeli hegemóniájával, szigorú társadalmi kontrolljával.

Ezen kívül foglalkozni kell a városiasodás, iparosodás kérdésével, annak primér, elsődlegesen kialakuló, központi, valamint szekunder, másodlagos, periférikus régióival, mely utóbbiak közé hazánk is tartozott.

Fontos lenne még a hazai gyóntatási gyakorlatra vonatkozó források, segédkönyvek, morális tankönyvek, egyházi látogatási jegyzőkönyvek stb. rendszeres vizsgálata is, mely még a jövő feladata.

De a sok felsorolt szociológiai, történeti, demográfiai és gazdaságtörténeti fogalom hogyan illik erkölcsteológiai meggondolások sorába?

Első megállapításunk rögtön erre válaszol. A hazai vizsgálatok eredményei jól illusztrálják a Hittani Kongregációnak az abortusz kérdéséről 1974-ben kiadott Nyilatkozatát (Declaratio de abortu procurato): a tényeket és azok összefüggéseit vizsgáló szaktudományok illetéktelenül túllépik hatáskörüket akkor, amikor normatív igényekkel lépnek fel és el akarják fogadtatni az élet ellen irányuló bűntényt, így az abortuszt. A szak- tudományok végső soron nem tényeket vonultatnak fel, hanem azoknak igen nagy, csaknem áttekinthetetlen és bonyolult rendszerét, s értelmezésüket is csak hipotézis keretein belül tudják megoldani. A hiányzó információkat lehet további kutatásoktól várni, de ezt a várakozást nem lehet vég nélkül folytatni; be kellene látnunk, hogy a tények összefüggéseit csak filozófiai síkon, sőt, csak teológiai jellegű látásmódban tudjuk megragadni.

Társadalomfejlődési hipotézisünk messze van még attól, hogy bizonyítva legyen, és bizonyítása, ha egyszer sikerülne is, forráshiányok miatt még sokáig várathat magára. Nekünk itt az a lényeges, hogy a szaktudományok lehetségesnek tartanak egy olyan hipotézist, amely szerint az élet elfogadása vagy nem elfogadása befolyásolhatja azokat a körülményeket is, amelyek általában az adottság kényszerítő erejével jelentkeznek és meg akarják szabni az élet feltételeit. Más szavakkal: mikor azzal szokás érvelni, hogy bolygónk túlnépesedik — nem véve most tekintetbe a demográfusok által elfogadott véleményt, hogy a Föld népessége száz éven belül 9- 11 milliárd körül stabilizálódni fog (legújabban Id. J. C. Chesnais, La transition démographique, Paris 1986) -, akkor nem vesszük figyelembe azt, hogy túlnépesedés mindig volt a történelem során, és éppen ez lehetett a továbblépés feltétele. Túlnépesedés nélkül nem lehetne élelemelőállításról, mező- gazdasági termelésről és megtelepedett életmódról beszélni, hanem még mindig gyűjtögető életmódot