A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-10-01 / 10. szám
453 FIATALOKNAK MIT KEZDJEK A MISÉVEL? V. Gerhardt Debbrecht „FÖLSZABADÍTÓ MISE? OSTOBA TRÉFA!” Geri, a mise fölépítésével kapcsolatos leveledre csak röviden szeretnék visz- szapillantani, mert okvetlen el kell mondanom egy történetet, amit ifjúsági folyóiratunkban olvastam. Szóval a találkozásról vázolt kép mellbe vágott. De azért, amikor az emberek egymással találkoznak, az valami eleven, élő és lényegében intim dolog. Véleményem szerint tehát ennek menetét nem szabad merev korlátok között, egyszer s mindenkorra rögzíteni. Aztán: minden csip-csup részletet okvetlen szabályozni kell a misében? — De térjünk inkább a cikkre. A szerző, bizonyos Willms tisztelendő, először elmondja Marie-Luise Kaschnitz egyik novelláját egy városról, ahol mindenkit ismeretlen betegség gyötör. Nem hal meg ugyan senki, de a betegek levertek, kedvetlenek, életuntak. Az orvosi rendelők várószobái zsúfoltak. Egy szép napon ismeretlen ember tűnik fel. Idegen, kiejtése is bizonyítja. Az egyik orvos várótermében történetet kezd mesélni, amely hátborzongató. Megpróbálják elhallgattatni, de nem hagyja magát. A tiltakozó zsivaj lassan elül tehát, és mindenki feszülten figyel. A történet már nem is olyan iszonyú. Észre sem veszik, hogy elszaladt az idő. Este lett. Az idegen feláll és távozik. - A következő nap mindenki abban a reményben érkezik, hogy még egyszer hallhatja az idegent. Valóban jön is, de nem folytatja az izgalmas történetet, hanem szavakat csöpög- tet a néma csöndbe: jégvirág — szederbokor — rózsa — harmatcsepp... Furcsa: a szavakat minden hallgató egész történetté kerekíti ki magában. Az izgalom tetőpontjára hág. A helyiséget estig senki nem hagyja el. A következő reggel újra megtelik a váró. Az emberek már nem gondolnak a betegségükre, epedve várják az idegent. Megjön. Szótlanul körberakja a székeket. Majd felszólítja a pácienseket: „Menj fel Jeruzsálembe!” — Játszanak. Az emberekben minden görcs feloldódik. Szíwel-lélekkel belevetik magukat a játékba. A hangulat vidám. Hirtelen váratlan fordulat áll be: az idegen összeesik. Halott! - De ettől a naptól kezdve megszűnt a kór a városban. — Mi történt? Hogy történt? Senki nem tudja. Nos, eddig a történet. Szuper novella. De Willms mindezt a misére vonatkoztatja. Na, erre lebénultam, mert képtelen vagyok a templommal össze
