A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-10-01 / 10. szám
454 hozni. Igen, valami olyannal állt elő, mint „a liturgia megváltó játék”; meg „a mise öröm”. — Nevetségesnek találom, mert eszembe jutottak templomunk béna istentiszteletei. Ja, meg hogy a mise felszabadít? Ez pedig végképp ostoba tréfa! Ez a Willms a továbbiakban azt is írja — és ebben viszont igazat adok neki —, hogy a templomban megváltásról beszélnek, de „a kereszténységnek egyetlen hivatalos arculata még mindig nyomasztó komolyság”, ami pedig tévtan. Igen! Ha ez igaz, ha a mise megváltó vagy fölszabadító esemény, élmény lenne — ezt persze nehezen tudom elképzelni —, akkor a keresztényeket évszázadokon át a nyomott istentiszteletekkel csúnyán átejtették, becsapták!!! — villámként cikázott át agyamon. Nincs igazam?! ^ . MEGVÁLTÁS ÉS „AZ EMLÉKEZÉS A MEGSZABADULÁSRA” Kedves Marci! Leveled, főleg pedig a végére biggyesztett kérdésed mélyen elgondolkoztatott. Nem tudom, képes leszek-e világos feleletet adni. Elöljáróban — bármilyen hihetetlennek is hangzik igenis, a mise „megváltó és megszabadító esemény”. Azt azonban nem hiszem, hogy „bárki” ( = pap) ezzel az élménnyel bárkit ( = híveket) tudatosan félrevezetett volna. Az ok, hogy istentiszteleteink ritkán hatnak felszabadítóan, azt hiszem, egészen másutt van. Biztosan hallottad a hittanórán Izrael népének kiszabadulását az egyiptomi rabságból. Az izraeliták kizárólag Istenüknek, Jahvénak tulajdonították az egészet, és később évről évre a kiszabadulás emlékeként ülték meg (a Peszach- ünnepen). Az élő Isten ajándékaként kapott szabadságnak azonban a hétköznapok folyamán is meg kellett nyilvánulnia. Ezért egyetlen izraelitának sem volt szabad más istennek vagy embernek uralmát eltűrnie, vagy éppen felebarátja felett zsarnokságot gyakorolnia. De ezt a követelményt saját erejéből senki sem volt képes megvalósítani. Hiszen a rabszolgaságból sem tudtak kitömi másképp, csakis Isten segítségével. Akkor vált tényleg valósággá ez az igazság amikor elnyert szabadságukat napról napra ki kellett harcolniuk és meg kellett védeniük. Mihelyt a választott nép elvesztette kapcsolatát szabadítójával, máris visszasüllyedt a bálványimádásba, a törvény kalodájába került és igaztalanná vált; a megszabadulás pedig szokásokban ki-merülő istentiszteletté merevedett. Az emberi természet csődjét, szembeszegülését Isten szabadságra vezető kezével, ismételten megtaláljuk a kereszténységben is. Megpróbálom felhasználni azt a történetet, amit leveledben közöltél, hogy érthetőbbé tegyem a dolgot.
