A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-10-01 / 10. szám
440 próféta szavait alkalmazhatjuk, amelyeket ő eredetileg az Úrról mondott: gondolataik nem a mi gondolataink, útjaik nem a mi útjaink. Isten gondolatait és útjait tanulták meg. q László November 5 - ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP „AZ ANGYALOK NYOMÁBAN” A szentmise olvasmányai: Bölcs 11,23-12,2: Türelemmel nézed az emberek vétkeit és időt adsz a bűnbánatra. 2Tessz 1,11-2,2: Vidd végbe, Istenünk, a jót, amit megkezdtél bennünk. Lk 19,1-10: Az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett. Mindinkább szaporodnak azok a hangok — és egyáltalán nem csak a keresztények táborában —, amelyek valami egészen más után vágyakoznak. Eksztázis, transzcendencia, vágy, az „Istenről való szóbeszéd” és „az angyalok nyomdokai”: ez a szókincs meglepően mutatja, hogy új kutatás indult meg a nem pusztán evilági után. Létezik-e csakugyan ez a „másik világ”? Ez sokak előtt nem világos. De talán általában is érvényes az, amit M. Horkheimer a vallás társadalmi szerepéről mond: ma ugyan már nem ígérhet a jóknak paradicsomi boldogságot, a rosszaknak pedig poklot, de tudatára ébresztheti az embert, hogy elkerülhetetlenül véges lényének „szenvedése és halála fölött ott virraszt a vágy: ne ez a földi élet legyen az abszolút, a végső tényező”. Az itt leírt „egészen más utáni vágy” még bizonyosan nem az a belső telítettség amelyet a szerzetesek kerestek és megtapasztaltak. Még csak Istenre sem mernek hivatkozni, nemhogy a tőle kapott isteni, tehát mennyei életről esnék szó. De ebből a vágyból valami döntő mozzanat jöhetne létre: az, hogy az önmagába zárkózott, szekularizált világ kapui felpattannak, hogy a csak emberit gyökeresen megkérdőjelezik. Ha ez megtörténik, az már az első lépés az igazi transzcendencia útján. Akkor az ember talán kilép „a mindennapi biztonsági övezetből”, megnyílik a körülötte rejlő mély titok iránt, amely ma is szólongatja, úgy, mint mindenkor. Nem valami szerzetes, hanem egy amerikai szociológus, Peter L. Berger nevezte ezt a lépést „eksztázisnak”. Véleménye szerint az ember alkata olyan, hogy e lépés: önmagának túllépése nélkül nem maradhat tartósan ember. Ki kell nyomoznia ezt az „Istenről való szóbeszédet”, még akkor is, ha a nyomot befútta a homok vagy akár megkövesedett. „Az angyalok nyomában" kell maradnia, ha nem akar belefulladni az értelmetlenségbe és a banalitásba. Hogy a mai ember ezt nem valami misztikus senkiföldjén teszi, hanem inkább mindennapi világában, hogy földi és társadalmi életének egészen köznapi megnyilvánulásaiban próbálja kitapintani, meghallani ennek a „más”-nak a jeleit, az nem ellene, hanem mellette szól ennek az elemi szükségletnek. Valóban szükség van olyan emberségre, amely több, mint csak emberi. „ , Corona Bamberg
