A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-10-01 / 10. szám
438 üzenetet hoznak az illető életének szent vagy nem szent irányáról. Mások esetleg kétértelműek, azt jelzik, hogy közelebbi vizsgálatra van szükség. Ha valaki életét adja barátaiért, mégpedig tudatosan és készségesen, akkor nagyobb erő működik benne, mint a saját természetes ösztöne. Az azért virraszt benne, hogy sürgesse: őrizze meg életét. Amikor odaadja, ezzel túllép minden szükségletén és gyönyörűségén, fölébe emelkedik önmagának, hogy egy másik ember személyi értékét támogassa. Az ilyesmi olyan ritka, hogy joggal következtethetünk belőle egy titokzatos energia jelenlétére — ezt nevezi Pál szeretetnek. És ha Jézus az a barát, akiért az illető elveszti életét, akkor teljesen bizonyos, hogy energiája csakugyan a Szentlélektől beleöntött szeretet. Sok más, ami rendszerint együttjár a szentséggel — például kedves és nemes magatartás, egyensúly a végletek között, mindenféle önmegtartóztatás, a test sanyargatása és így tovább —, mind nem egyértelmű jel. Lehet a szeretet gyümölcse, de nem mindig az. Bizonyára jó gyümölcsök, de a közönséges emberi erő is megteremheti őket. Végül vannak olyan cselekedetek, amelyek emberségünkből fakadnak és egyszerűen kicsik ahhoz, hogy jelentőségük legyen. Nincs elég mély gyökerük, tehát nem árulják el, mi rejlik az ember szívében. A helyes kérdés nem annyira az, mi az életszentség, hanem inkább az, kicsoda szent. Vagyis nyergeljünk át az elvontról a konkrétra, az eszmékről az eleven emberre. Tehát kicsoda szent? Először is ismerjük el: az emberi személy mindenestül szent, mert Isten képmására van teremtve. Értelmes és szabad; isteni szikra él benne. Ez azonban nem lehet felelet kérdésünkre. Mi a szent ember megnyilvánulásaira vagyunk kíváncsiak. Arra, amikor Istentől kapott adományai megelevenedtek, kivirágzottak, és százszoros gyümölcsöt hoznak. A kulcs életének irányában rejlik: állandóan és szilárdan Isten felé tart. Ezt a mozgást sokféle módon lehet kifejezésre juttatni. Mária Magdolna megtérésének pillanatában elment az Úrhoz, és drága kenettel kente a lábát. Ezzel megfelelően kifejezte belső mozgásának új irányát. Ettől kezdve szent
