A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
426 sei kell imádkoznunk, hogy Jézus szabadulást hirdetett a foglyoknak, és vigasztalást a szenvedőknek (Lk 4,18); és azzal a tudattal, hogy akik Krisztusért lelték halálukat, azok nagy jutalomban részesülnek a mennyben (Lk 6,22-23). Az amerikai püspökök azonban küldetésük és méltóságuk tudatában a politikai vezetőkhöz is intézték szavukat. Szerintük az Egyesült Államok politikájában különösen három szempontot kell figyelembe venni. Az első a nemzetközi egyezmények és intézmények szerepét vizsgálja. A helsinki egyezmény zárónyilatkozatának aláírói közt ott vannak a kelet-európai országok is, Albániát kivéve. Ez az egyezmény kötelezi az aláírókat, hogy országuk polgárainak biztosítsák az alapvető emberi és szabadságjogokat, beleértve a vallásszabadságot is. Ezt az egyezményt követték a belgrádi, a madridi és a bécsi találkozók. Bár volt némi javulás, az eredmény mégis kiábrándító. Egyetlen szocialista ország sem felel meg az 1975-ben aláírt egyezményben foglaltaknak. Mégis, ahelyett hogy kételkednénk az ilyen nemzetközi egyezmények hasznosságában, az Egyesült Államoknak folytatnia kell inzisztálását az egyezmények teljes mértékű betartása mellett. A püspöki kar továbbá örömmel üdvözli nyilatkozatában az Egyesült Nemzetek Emberjogi Bizottságának keretein belül 1986-ban megalakult speciális ellenőrző bizottságot, ami a vallási megkülönböztetést és in- toleranciát hivatott vizsgálni és jelenteni, akárhol is legyen az. A következő tanács a kétoldalú kapcsolatokra hívja fel a figyelmet. A szocialista blokkból több ország is kíván gazdasági és kulturális kapcsolatokat létesíteni az Egyesült Államokkal. Az ilyen esetekben az amerikai politikai vezetésnek meg kell fontolnia annak lehetőségét, hogy intézkedéseket tegyen az emberi jogok biztosításának érdekében. Minden ilyen kapcsolatfelvétel, vagy fejlesztés kezdeményezésekor az U.S.A. vezetőinek világosan ki kell fejezniük, hogy a további fejlődés annak is függvénye, hogy az emberi jogok és a vallásszabadság milyen mértékben fejlődött az adott országban. A harmadik tanács pedig a béke és a vallás kapcsolatát világítja meg. Ahogy XXIII. János pápa a Pacem in Terris kezdetű enciklikájában kifejtette, a szabadság egyike annak a négy oszlopnak, amely a béke házát tartja. A vallásszabadság védelme egyike azoknak az előfeltételeknek, amelyek a Kelet és Nyugat közti békés kapcsolat megteremtéséhez vezethet. Amíg ezt nem veszik komolyan a szocialista országokban, addig minden tárgyalás nehéz és eredménytelen lesz velük. Az amerikai kapcsolatokat ezekkel az államokkal ennek a ‘hideg realizmusnak" kell vezetnie. A
