A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-08-01 / 8-9. szám

423 döntök, ehhez nincs jogom, ehhez embernek nincs joga. Ha volna, hama- rost átmenne az állam kezébe, mint Huxley szép, új világában. Házasságról tartottam egyetemi előadást. A nő három megjelenési formáját taglaltuk, melyek mindegyikének megvan a beteljesedése, szubli­mációja és deformációja. A három forma az anya, a feleség, a leány. Fel­tettem a kérdést: mi az anyaság deformációja. Egy leány azt mondta: a boszorkány. Megkérdeztem, miért. Mert megeszi a gyermeket, válaszolta. A posszesszív anya, aki gyermekét birtokba vevő szeretettel fojtogatja. Mikor a nő pap akar lenni, ahelyett hogy pap anyja legyen, akkor ami a fiáé, azt birtokolja. Haye van der Meer Priestertum der Frau c. könyvében kimutatta, hogy történelmi alapon nem lehet dönteni a női papság mellett vagy elle­ne. De ő, sajna, a papságot lelkipásztori foglalkozásnak tekinti. Ezzel szemben Eric Mascall Women priests c. kis füzetében (hivatkozva C. S. Lewis Priestesses in the Church c. előadására) kihangsúlyozza, hogy a papság ,is essentially personal activity'. Én még élesebben fogalmaznám: a pap személyi strukrúrája az kell, hogy legyen, ami az Úr Jézusé volt: fiú. A nő személyi struktúrája anya, feleség vagy leány. Itt tehát nem foglalkozásról, funkcióról van szó, hanem személyi vonatkozásról, a férfi és nő sajátos személyi struktúrájáról Isten teremtő elgondolásában. A papság nemcsak foglalkozás, szolgálat, minisztérium, hanem lényege, hogy képmás. Nem vikárius és nem helyettes, hanem va­laki, aki azt mondja: Ez az én testem, és a kenyér Krisztus teste lesz. A papságot kell az eucharisztia misztériumából megérteni s nem fordítva. Még egy egyháztani kitérés. A hierarchikus, tehát patriarchális, fér­fias egyház hivatalos neve: anyaszentegyház. Szabadjon itt megjegyez­nem egyház = szentház. Az ,egy’ a régi magyarban a szenttel volt egyér­telmű. Tehát a .szent’ felesleges. De a lényeges kérdés: miért ,anya’? AII. vatikáni zsinat előtt kialakult dogmatikus egyházfogalom Krisz­tus titokzatos teste volt. Csak egy német dominikánus, Kosters harcolt az Isten népe fogalom mellett, amit a zsinat végérvényesen el is fogadott. A ,nép’ női, anyafogalom. Érdekes a zsidó meglátás: zsidó anya és keresz­tény apa gyermeke zsidó, de keresztény anya és zsidó apa gyermeke nem zsidó. Miben áll Isten népének az anyasága? Isten gyermekeinek szülő anyja? Vagy még mélyebben nézve: mert Krisztust szülő egyház, azért Theotokosz, mint Mária, hiszen minden szentmisében a megtestesülés misztériuma ismétlődik, folytatódik. Mária az Egyház anyja, mondja a mai teológia. Helyes értelme: Mária Krisztus titokzatos testének anyja. — De

Next

/
Thumbnails
Contents