A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
424 ha ő Isten népének anyja, az anyaszentegyház pedig a mi anyánk, akkor Mária a nagyanyánk... Nem akarom ezzel az idétlen tréfával befejezni. Egy fiatal ma-gyar édesanya, aki karácsonyra várta első gyermekét, írt egy kis verset, melyben az emberi anyától született Istengyermek s az ő gyermeke egybeolvadnak az anyai szeretet várakozásában. Igen, a mariológia nem egy kivételezett személy himnusza, hanem azé a Máriáé, akiben a ,női’ elnyerte csodálatos beteljesedését. NINCS HOVA SZÖKNÖM Tűz Tamás Évente ismételgetem talán megbocsátod anyám hogy most a Szent Erzsébetről elnevezett villában is homok csend homok és imbolygó hajólámpák mélyre temetkezem iszapba hínárba nincs hova szöknöm már innét hacsaknem hozzád a mélybe jó meleg lesz ott mint hajdan öledben nem riogat hegyi szél sem szikrát hány a megütött kő álmomban megint a tengerparton aludtam lám így mennek itt a dolgok kedvesem jegyezheti a krónikás nincs hova szöknöm hacsaknem árnyékdajkáló öledbe hol nyugszik a zászlóerdő anyám ott biztonságban érzem majd magamat szinte kezemmel érinthetem hajad pancsolhatok a vízben nem szólsz rám csak szemeddel simogatsz és fölszárítod könnyeimet
