A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
422 ségben kerestük, és még most is erőszakosan keresi a feministák ún. teológiája. Ha a ,női' teológiájáról akarunk beszélni, akkor ne a szociális helyzeten méltatlankodjunk és ne használjunk demokratikus és marxista elveket, hanem inkább figyeljünk a kinyilatkoztatásra s abban az istenanyaság csodálatos misztériumára. A múltban a tomizmus tévesen úgy hitte, hogy bűn nélkül nem lett volna megtestesülés, nem tudtuk meglátni Máriában a női természet valóságának kiteljesedését. De mióta Scotussal véljük, hogy a megtestesülés, az anyától való születés Isten eredeti terve, Mária már nem kivételezettje, hanem kiválasztottja a női nemnek, és benne az alapvető női teljesedik be. Még egy gondolat: a nők panasza, hogy miért nincs számukra nyitva az egyházi rend, a hierarchikus szentségi méltóság, nem teljesen alaptalan. De a megoldást, azt hiszem, más úton kell keresnünk. Van-e szentsége a női méltóságnak? A gondolat új, szokatlan, de azt hiszem, teológiailag megvédhető: a női méltóság, az anyaság szentsége a házasság. Megfontolások: régi panasz, hogy a házasság szentségének, mivel teljesen a jogászok kezébe került, nem alakult ki a saját teológiája. Úgy tekintettük, mint egy szerződést, ahol ketten vannak, és hát kicsit félszegen úgy véltük, a fiú a lánynak és a lány a fiúnak adja a szentséget. De hát így két szentség kellene, hogy legyen, hiszen ketten veszik fel. Kissé zavaros. Nem lenne szebb és logikusabb azt mondani: a házasság az anyaság szentsége, kiszolgáltatója, minisztere a férfi és felvevője a nő? Ez a felfogás megokolná, hogy miért a nő plébánosa illetékes, hogy miért kapja a nő külön az anyasági áldást a nászmisében a Miatyánk után. A modern liturgia elkente a régi szép áldás sajátos jellegét. Régen csak a nő térdelt le s mellette ott állt a férfi, majdnem úgy, mint bérmálásnál a bérmaszülő. De ezek nem annyira érvek, mint inkább megfigyelések, a ,lex orandi’-ból levont következtetések a ,lex credendi’ számára. Ebben az elgondolásban a szentségi rend egyensúlya helyreállna: a két hierarchikus szentség, a keresztség és bérmálás után a férfi útja lenne az egyházi rend, a nő útja a házasság. Az egyházi rendben az apai méltóság a püspökség, a fiúi méltóság a papság. A házasság pedig az anyaság szentsége. Ahol nincs gyermek — de megvan a vágy —, ott megvan az anyaság szentsége, ahol nem akarnak gyermeket, ott nincs szentség. Kényes kérdés a születéskorlátozás. Ha azt mondjuk: Uram, bocsáss meg, az emberi nyomorúság miatt nem merünk több új életet vállalni, ez megbocsátható. De ha azt mondom: én döntök, hogy akarok vagy nem akarok gyereket, hogy valójában személyek léte és nem léte fölött én
