A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
421 vetkezetes lenne ezt kimondani azon házasságokról is, melyek a születéskorlátozás elvét jogosnak és helyesnek tartják és gyakorolják. De erre később még visszatérünk. Most próbáljuk az anyaság fogalmát mélyebben megérteni. Az anyaság nem a nők esetleges mellék- foglalkozása, hanem a női lét lényege. Alapvető tétel: az anyagi valóság mindig a személyi valóság megnyilatkozása. Marx szerint az anyag formálja az embert. Szerintünk: forma dat esse rei, a személy formálja az anyagot. Érdekes az anya és anyag fogalmak összetartozása. A latinban mater és matéria. Gondoljunk a skolasztika materia prima fogalmára, ami tiszta befogadó potentialitás. A taoizmusban ott van a Yin, a női elem: nyugodt, sötét, befogadó; és ott van a Yang, a férfi elem: aktív, világos, nemző. A Kabbala misztikájában az ég, a Tiph’ereth a férfi elem, a föld, a Maichuth a női. Gondoljunk az ősi Gea földistennőre vagy a magna mater mítoszra. A sejtések világában járunk. Egyszer azt mondtam: mikor az élet tudatos lesz és szabad, szeretetnek nevezzük. Teilhard de Chardin dinamikus fejlődési gondolata irányított. Most ugyanezen az alapon azt mondhatnám: mikor az anyag tudatra ébred és szabad lesz, akkor anyának tiszteljük. Isten megteremti azt a létet, amely képes befogadni az életet. Ez a befogadó anyag az anyaság, de személyi síkon. Az anyában az anyag öntudatra és szabadságra ébred. Isten úgy akar belépni a világba, hogy a világ őt szabadon és szeretettel fogadja, ezért az anyagot Évában anyai méltóságra emelte. Az ő feladata lett volna, hogy Isten fiát a világra hozza. De ő saját és férje emberi beteljesedése mellett döntött. Kellett Mária, aki elfogadta az Úr szolgáló leánya alázatos szerepét. Mutans Hevae nomen. Az anyaság tehát a teremtés legnagyobb méltósága, az igazi női, ,das ewig Weibliche' az anyaságban valósul meg. Az Egyház mindig Mária istenanyaságában látta a női méltóság kiteljesedését. De valahogy annyira egyedülállónak tekintette Mária esetét, hogy nem látta meg benne az általános nőit. Mint ahogy az Úr Jézusnál a múltban annyira túlhangsúlyoztuk istenségét, hogy az emberi elveszett. Ma meg emberi valóságát emeljük ki, nemegyszer istensége rovására. Ugyanígy Máriánál is mintha megfeledkeztünk volna arról, hogy benne az örök, általános női szépséget és méltóságot állította vissza a megváltás. Az asszonyt mindig Éva leányának tekintettük, és nem figyeltük meg minden nőben Máriát. A férfi Isten képmása, ezt kidolgoztuk, de hogy a nőben és minden nőben meg kellene látnunk a női eszmény legtökéletesebb megvalósulását, Máriát, arra nem gondoltunk. A nő méltóságát a férfivel való egyenlő
