A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
44 tiszteletet, sőt hódolatot tanúsított a bíboros Iránt, aki az Igazat megvallva politikailag nagyon kényelmetlen vendég volt. Az ügyvivő a diplomáciai rezidencián lakott, míg Mindszenty a követség épületében, és — azt hiszem — a miniszter dolgozó- szobáját foglalta el. 1956 végétől lakott ott. A követség épülete a Szabadság térre nézett, és ebben Mindszenty bíboros a helyzet Iróniájának csúcsát látta. Ezt a paradoxont többszőr emlegette. Hót éve lakott abban az épületben, és egyszer sem hagyta el. Csupán egy kis udvar, még csak nem Is kert, állt rendlekezósóre, ahol sétálhatott egy keveset. Úgy étkezett, ahogy tudott, mivel a követség hivatalnak volt berendezve. Természetesen valakit megbíztak azzal, hogy bevásároljon. A bíboros az Időt olvasással, írással és rádióhallgatással töltötte. Összegyűjtött egy csomó kivágott újságcikket, hírt. Emlékszem, egy alkalommal ezt mondta: „A magyar helyzet összességéről nekem van a legtöbb Információm." — Budapest után Prágába utazott? — Előbb visszautaztam Bócsbe, majd onnan május 9-én a csehszlovák fővárosba Indultam, ahol szintén három napot töltöttem, és találkoztam a vallásügyi hivatal funkcionáriusaival. Prágából visszatértem Bócsbe, majd május 16-án Rómába. János pápa ekkor már élete alkonyán járt, nem sokkal később, június 3-án halt meg. Azonnal fogadott, és több mint két órán át magánál tartott dolgozószobájában. Minden iránt érdeklődött, mindent tudni akart. Emlékszem, hogy környezete aggodalmaskodott, ne fárasszam el túlságosan, miközben ő — úgy vélem — nem volt tisztában állapota súlyosságával. Kopogtak egyszer, majd még egyszer... A pápa elkísért az ajtóig, és a következő szavakkal búcsúzott tőlem: „Nem kell elhamarkodni a dolgot. Hagyni kell, hogy a helyzet érlelődjön. Közben ml folytassuk a munkát jóakarattal és bizalommal." — És később? — Később szabályos időközökben visszatértem Budapestre és Prágába, a lehető legnagyobb óvatosság és körültekintés mellett. Magyarországon aztán 1964-ben eljutottunk egy elkötelező dokumentum megszületéséhez, amelyet nem hoztak nyilvánosságra. A levéltárakban nyugszik, de működik. Megegyezés született még a római Pápai Magyar Intézet ügyében, ezt nyilvánosságra hozták, és egy másik megegyezés, amely a püspökök eskütételére vonatkozik. A hosszú dokumentum, amelyet nem hoztak nyilvánosságra, különböző kérdésekre vonatkozik, köztül pl. a püspökök kinevezésére. Bár nem Igazi egyezményről van szó, a dokumentum elkötelező a magyar kormány számára éppúgy, mint a Szentszék számára. „A keleti országok közül Magyarország mindig az egyik 'legjobb' volt a Vatikán irányában” — jegyzi meg az újságíró. „Lengyelország után most is az első, amelyik hivatalosan meghívta a pápát. Ez gyakorlatilag azt Is jelenthetné, hogy a keleti határok megnyílnak az Egyház feje előtt. Budapesttel kezdődik, aztán folytatódhat Moszkvával vagy egyenesen Prágával, amely mindig Igen kemény álláspontot képviselt a Szentszék irányában." egy nyilvánosságra nem hozott dokumentum jegyében
