A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

45

Az Interjút készítő újságíró e hosszabb átvezető szövege után Casaroll bíboros részletesen elmondta Berán prágai bíborossal való találkozása körülményeit. Majd pedig azt, hogy a bíboros hosszas töprengés után, az egyházmegye javát tartva szem előtt, beleegyezett abba, hogy elhagyja Prágát és Rómába költözzék. Helyébe akkor apostoli adminisztrátorként a későbbi Tomasek bíboros lépett.

Casaroll bíboros ezután az újságíró kérésére párhuzamot vont Mlndszenty és Berán bíborosok, a kommunista rendszer két híres ellenállója között.

Berán, Wyszynski és Mindszenty

— Két nagyon különböző vérmérsékletű ember volt. Mlndszenty esetében lényeges szerepet játszott a — mondjuk így — nemzeti jelleg, a követekező értelemben: a királyság ősi alkotmánya értelmében a király vagy a kormányzó hiányában az állam törvényes fejének tekintette magát. Erről (őszintén meg volt győződve. Kétségkívül erős jellem volt.

Berán vele szemben szelídebbnek tűnt, de ő Is tudott kemény lenni, ha a helyzet úgy kívánta. Mindszenty nem akart eljönni Magyarországról, de végűlls beleegyezett, hogy elhagyja az amerikai követséget és Rómába jöjjön. Találkozott a pápával, majd pedig visszavonult Bécsbe. Mindig Is nagy, gyötrődő szellem volt. „Ego debuissem móri In Hungária’ (nekem Magyarországon kellett volna meghalnom). De ezzel az utolsó fejezettel én már nem foglalkoztam közvetlenül.

Casaroll bíboros ezután más szocialista országokban, köztük Lengyel- országban és Jugoszláviában végzett diplomáciai küldetését elemezte, msyd pedig párhuzamba állította Mindszenty és Wyszynski bíborosok alakját.

— A helyzet Lengyelországban más volt. Magyarországon a prímás valóban politikai—nemzeti szerepet játszott a történelemben, míg Lengyelországban ennek a helyzetnek nem volt megfelelője. Wyszynski ugyanakkor úgy érezte, hogy Ismeri és valóban megtestesítője a népesség, a társadalom és az egész nemzet túlnyomó része igazi törekvéseinek.

— A vatikáni keleti politika szovjet főidőn csak most kezdődött a Kremlben tett júniusi látogatásával.

— Igaziból az első fontos látogatás VI. Pál idejében történt, amikor Podgor- nij járt a Vatikánban... Podgornij többek közt ezt mondta a pápának: „Ön talán nem Is sejti, mekkora hatalommal rendelkezik a világ előtt." Természetesen mindezt a béke ügyére vonatkoztatva mondta... A beszélgetés során VI. Pál említést tett az orosz egyház életéről is... „Majd meglátjuk, beszélhetünk róla", válaszolta Podgornij. A pápa Gromiko külügyminiszter gyakori látogatásai során Is felhozta a kérdést (legalább háromszor járt a Vatikánban). Gromiko arra hivatkozott, hogy ez nem tartozik érdekeltségi köréhez. Emlékszem, hogy egy alkalommal a szovjet nagykövethez fordulva ezt mondta: „ Vallási problémák? Mi a pátriárkával nagyon jól megértjük egymást. ” Úgy tett tehát, mintha nem értené, hogy a pápa mit kérdez. Igen, a vallási problémák gyakran felmerültek, de egyfajta gumifalba ütköztek, ahonnan nem ugrott vissza semmi válasz. Most a Kremlben Gorbacsovnál tett látogatás után igazi párbeszédben reménykedhetünk.