A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
420 Minden anya gyermekében a tökéletes embert szeretné világra hozni. A férfi mint családfenntartó arca verítékével keresi megélhetését. A középkorban vitatták a teológusok, hogy lett volna-e megtestesülés, ha a bűn nem teszi szükségessé a megváltást. Szent Tamás szerint bűn nélkül nem lett volna megtestesülés. De mások szerint Isten eredeti elgondolása volt, hogy fia mint az asszony gyermeke lépjen a világba. Tehát Éva lett volna Isten anyja, de őneki inkább férje gyermeke kellett. Ahol Éva elbukott, Mária győzött. Mutans Hevae nomen: megfordította Éva nevét, hogy Ave legyen. Az istenanyaság tehát nem egy merőben új elgondolás az üdvtörténetben, hanem az eredeti terv megvalósítása, dacára az Istentől elidegenedett világnak. Az istenanyaság tehát az anyaság fogalmát eredeti méltóságban állítja elénk. Az istenanyaság nem egy különleges esete az anyaságnak. Az istenanyai méltóság gyökere minden igazi anyaságnak, mint ahogy Szent Pál szerint minden atyaság a mennyei Atyától származik (Ef 3,15). Ez a meglátás vezet a következő elgondolásra. A nő nem Isten képmása, mint a férfi. Fura, hogy a középkorban asszonyi állatról beszéltek, a nőt mint egy alacsonyabb fokú embert tekintették. Simone de Beauvoir La seconde sex c. könyvében hemzsegnek az ilyen botrányos adatok. Csodálkozunk, hogy a Máriát tisztelő középkor nem döbbent rá: míg a férfi Isten képmása, a nő több - Isten anyja. Milyen ellentmondó módon gondolkoztunk még a közelmúltban is. A női nemet tiszteltük, de ugyanakkor lebecsültük. A XIX. és a XX. század meghozták az emancipációt. Nem akarok belemerülni a helyzet társadalomtudományi taglalásába, csak arra szeretnék rámutatni, hogy az egyenjogúság egyenlő foglalkozási lehetőséget jelent. Az indusztrializmus bele- kényszerítette a nőt az otthonon kívüli kenyérkereső munkába. Itt viszont az igazságosság megköveteli, hogy a nő előtt is minden munka, minden pálya nyitva álljon. Ez egy helyzet, amiben úgy a férfi, mint a nő eredeti, sajátos életfunkciója mellékzöngévé válik. A család nemcsak mint élet, de mint lélek, személyi kapcsolat elveszti értelmét. Alvin Toffler Future shock c. könyvében úgy gondolja, hogy a jövőben majd lesznek bio-parents, akik a gyermeknek életet adnak, és pro- parents, akik a gyermeket felnevelik. Szerinte ilyen hirdetéseket fogunk olvasni: kitűnő család, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, 5 gyerek már van, kettőt még elfogad. Tofflernek igaza van: a mai úgynevezett család, a papa-mama-és-esetleg-két-gyerek, nem életképes, nincs jövője. Mint ahogy nincs jövője a férfi és nő főként biológiai különbségen alapuló házasságának sem. Az Egyház mindig érvénytelennek tartotta azt a házasságot, melyben a gyermekáldást eleve kizárták. Valahogy úgy érzem, kö