A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
415 emelkedő későbbi parasztpárti politikus, Kovács Imre Néma forradalom című kötete és Féja Géza viharsarki szociográfiája szintén többszakaszú folyamatot tételeznek. Kovács Imre három nemzedékre teszi az egykés életfelfogás kialakulásának folyamatát. A népi íróknak mindezen képviselői végső soron egyaránt a nagybirtokrendszert okolják, és a földosztástól várnak orvoslást. Érvelésük süket fülekre talál. Kodolányi Jánosnak a Közgazdasági Társaságban tartott előadása (1927-ben) majdnem tett- legességbe fajuló vitába torkollt, de tetteket nem eredményezett. így a népi írók tevékenysége politikai síkra tolódott át. Ugyanígy a teoretikus Erdei Ferencé is, aki a hazai társadalomfejlődés egészének sajátosságait elemezve elsősorban a parasztság helyzetével foglalkozott: tanulmányaiban az egyke a társadalomfejlődésnek egy sajátos, torzult változatát képviselte, egyfajta passzív stratégiát jelentett, azt a sajátos magatartást, amely a „parasztnak lenni immáron nem lehet” igazságát nem kivándorlásban, nem polgárrá válásban, nem is a forradalmi jellegű mozgalmakban való részvétellel, hanem az élet megtagadásában keresik. Mindezek a monista, dualista és pluralista magyarázatok jelentős kísérletet tesznek az egykerendszer sajátosságainak megállapítására, és egyre inkább az átfogó társadalomfejlődési elmélet irányába mutatnak. Mai szociológiai kategóriákkal azt mondhatjuk, hogy ezek a magyarázatok a gazdaságot és társadalmi szférát jelentő szo- cioökonómiai struktúrákat elemzik, ill. a rájuk épülő, hatásukra kifejlődött normarendszereket, felfogásokat, azaz kognitív sajátosságokat tárják fel. Jelentős érdemük, hogy ezek időbeli kifejlődését is figyelemmel kísérik, de a három fő tényező történetiségét, kialakulásának menetét nem vizsgálják elegendő alapossággal. Ennek az összetett történelmi folyamatnak elemzése új adatsorok bevonásával kortárs szociológiai és demográfia-történeti kutatások nyomán vált lehetővé. Andor- ka Rudolf egy-egy falura kiterjedő mikrovizsgálatai eredményeképpen egyfajta strukturalista elméletet alakított ki, melynek végkicsengése a kognitív információk hiányának megállapítása és az arra vonatkozó kutatások bővítése, hangoztatva ezzel annak lehetőségét, hogy a társadalmi-történeti struktúrákat kialakító emberi nézetek, normarendszerek jelentős szerepet játszhattak (A. R.: Gyermekszám a fejlett országokban). Faragó Tamás az egész történelmi országterületre kiterjedő makrovizsgálatokat végzett, összefoglalta a háztartások számának változásait és megállapította, hogy a 18. század második felében egyre inkább növekedett az egy háztartásra eső népességszám, majd feltételezte, hogy az egyre fogyó területek következtében kialakított ilyenforma védekező magatartás a népességfölösleg eltartására irányult, amely elsősor-
