A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
416 ban azokon a területeken alakult ki, amelyek távol estek a kereskedelmi csomópontoktól, ill. dombos, terméketlenebb vidékek voltak, ahol a korábban már említett különözés folyamata fokozottabban éreztette negatív hatását, így a túlnépesedés nyomása nagyobb erővel jelentkezett: mindezek a területek az egy- kés régiókkal azonosak (F. T.: Háztartás-szerkezet és falusi társadalomfejlődés Magyarországon 1787-1828). A történeti demográfusok szerint az extenzív, külterjes mező- gazdaság által eltartható optimális népsűrűség Nyugat-Európában lényegesen korábban, a középkor folyamán alakult ki, a Kárpátmedencében azonban a különböző népességpusztító háborúk miatt ez a folyamat csak a 18. század második felében következett be, amikor befejeződtek a bevándorlással és belső migrációval kapcsolatos népességátrendező folyamatok. Nyugaton így lényegesen tovább, századokon át tartott a túlnépesedés nyomása, amely ilymódon kialakította az osztatlan örökösödési rendszert és a már ismertetett kései házasságkötési szokásokat. Ezeket nálunk a 18. században bevándorolt nyugati telepesek honosították meg. Hazánkban a túlnépesedés nyomása rövid ideig tartott, és további kedvezőtlen körülmények összejátszása (mint az európai fő kereskedelmi útvonalaktól való távoli fekvés, valamint a városiasodás és a polgárosodás elmaradottsága) nem tették lehetővé, hogy ugyanúgy, mint a nyugati centrumokban, elsődlegesen kialakuljon az új gazdasági, majd társadalmi rendszer, s az ipari forradalmat kísérő népességrobbanás. A kortárs kutatásban jelentősnek tartjuk továbbá Andrásfalvy Bertalan néprajzi vizsgálatait, melyekben öszefoglalja azokat az ellentétes, ugyanakkor egymást kiváltó magatartásformákat, amelyek az újonnan jött telepes - történetesen a németajkúak - és az őslakos magyarok között létrejött. A németség előnyösebb stratégiát folytatott, polgárosodott mentalitással rendelkezett, így mind gazdaságilag, mind telepedési viszonyait illetően folyamatosan teret hódított. Ez a folyamat csak ott ment végbe, ahol a német falvak a magyarokkal, az őshonosokkal vegyesen éltek, és így a különféle kultúrák, mentalitások egymással rivalizáltak. Baranyában a nemzetiségi és felekezeti versengések mögött a régi nemesi kultúra és az új polgári mentalitás ütközése jelentkezett. Andrásfalvy (Dürkheim nyomán) a- nómikusnak tartja a parasztság helyzetét (A. B.: Ellentétes érték- rendszerek összeütközése és a polgárosodás). Megemlítjük még Gémes Balázs néprajzi munkásságát, aki az egész magyar nyelvterületen, az osztrák határtól egészen Moldváig megfigyelt egy hiedelmet a mesterséges vetéléssel kapcsolatban. E- szerint az édesanyának a másvilágon meg kell ennie elhajtott gyermekeit. Véleménye szerint ez a hie-
