A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
409 PROBLÉMÁK ÉS MEGOLDÁSOK EUTHANÁZIA Somfai Béla A görög-római kultúrvilágban az „eltávozás szabadsága” biztosította a betegek vagy nyomorultak számára azt, hogy terhes életüket kioltsák, esetleg mások segítségével is. Hasonló lehetőséget más, a kereszténységet megelőző társadalmak is ismertek. A kereszténység azonban véget vetett ennek a gyakorlatnak a nyugati világban. A keresztény felebaráti szeretet erkölcsi kötelessége kihangsúlyozta a betegek támogatásának, valamint a szenvedés minden eszközzel történő enyhítésének fontosságát, ugyanakkor az „ötödik parancs” alapján a szenvedő ember életének kioltását minden körülmények között tiltotta. Az euthanázia kifejezés a keresztény hagyományban a szó eredeti értelmében kapott helyet: a testi és lelki jó halál biztosítására irányuló igyekezetei jelentette. Ez az egészséges és mértékletes élettel, valamint halandóságunk elfogadásával és a halálra való testi-lelki felkészüléssel azonos jelentésű. A 17. századtól, a modern orvostudomány kialakulásának kezdetétől azonban nemcsak a szenvedés enyhítése, hanem a halál elősegítésének lehetősége is belekerült az orvosi szóhasználatba. Francis Bacon már ilyen értelemben beszélt az orvosi szolgálatról az 1605-ben kiadott Advancement of Learning című művében. így alakult ki lassan a szó modern értelme, ami elsősorban a halál aktív vagy passzív eszközökkel történő szándékos elősegítését jelenti. Ebben az értelemben határozta meg a kifejezést az 1980-ban kiadott vatikáni nyilatkozat is: „az euthanázia olyan cselekedetet vagy mulasztást jelent, mely önmagában vagy a cselekvő szándéka következtében halált okoz azért, hogy ezzel a szenvedés minden lehetőségének véget vessen”. E meghatározás szerint tehát az euthanázia a cselekvő szándékától és a cselekedet természetétől függ. Erre a meghatározásra még vissza fogunk térni. Napjainkban növekvő érdeklődés kíséri az euthanázia erkölcsi és jogi lehetőségének kérdését. Ennek az érdeklődésnek a gyökere abban a tényben rejlik, hogy a biológia és az orvostudomány fejlődése lehetővé tette az élet meghosz- szabbítását és a halál körülményeinek és időpontjának pontosabb meghatározását. Az élet és a halál fölötti növekvő hatalmunk azonban nem feltétlenül biztosítja az élet alkotó és élvezhető időtartamának a meghosszabbítását. Ellenkezőleg az orvosi beavatkozás nem ritkán a napjaink vagy éveink meghosszabbításával együttjáró terhek, vagy a betegséggel együttjáró fájdalomnak és szenvedésnek növekedését okozza csupán. így az orvostudomány és a biotechnika modem le
