A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-08-01 / 8-9. szám

ZARÁNDOKLATOK AZ 500 ÉVES ALTÖTTING A SZŰZANYA VENDÉGEI

A Zarándoklatok címszó alatt eddig többnyire zarándokok úti- élményeiről, feljegyzéseiből olvashattunk. Kral Electa nővér, a Kalocsai Iskolanővérek altöttingi szeretetotthonának lakója beszámol arról, hogyan éli meg a zarándokok meg nem szűnő folyamát egy őket gondozó egyházi személy.

Mikor áthelyeztek Rómából Altöttingbe, rögvest otthonosan éreztem magam a várost uraló sajátos légkörben. Nehéz szavakkal kifejezni, mi is adja e különös atmoszférát! Talán az emberek szívélyessége, barátságos volta, szolgálatkészsége. Nemcsak a helybeliekre jellemző ez. Valahányszor megpillantom a frissen érkező zarándokokat, megilletődöm.

Sokan jönnek különvonattal.

Kiszállnak, és imádkozva, összeszedetten vonulnak végig a hosszú Bahnhof- strassén, ami a pályaudvartól a kegykápolnához vezet, egyenesen a városka szívébe. Útjukon harangszó kíséri ő- ket. Sok idős embert látni, aránylag kevés fiatalt, talán mert dolgoznak, tanulnak ilyenkor. A zarándokok szemében nagy várakozás tükröződik. Alig merek rájuk nézni, hogy ezzel se zavarjam személyes áhítatukat, közös rózsafü- zérimájukat. Programjukat jól ismerem, hisz nap mint nap megélem. E- lőbb a pápai bazilikába kísérik őket, ahol közös szentmisén vesznek részt, majd kis csoportokban vonulnak át a kegykápolnába, hogy köszöntsék Altötting úrnőjét, a fekete Madonnát. A kápolna igen kicsi, így egyszerre nem is férnek be. Mégis mindnyájan felkeresik, hogy gondjaikat elmondhassák neki, hogy leróhassák hálájukat. Ő mindenkit figyelmesen és anyai részvéttel hallgat meg.

Vannak-e csodák Altöttingben? Ezt sokan kérdezik tőlem. Válaszom igen, vannak s nem is olyan ritkán! De a legtöbbről nem tudunk. Ki számlálhatná meg annyi ember belső megtérésének csodáját? Mennyi bi403