A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-08-01 / 8-9. szám

394

Az utolsó három hónap vértanúságát csak az ecsetelhetné, aki maga is hasonló tisztítótűzön ment át. Batthyány az orvos pontosságával állítja föl a diagnózist, azt is tudja megközelítőleg, hogy már csak hetei, ill. napjai vannak hátra. 1931. január közepétől már gyakran veszti el eszméletét. A halála előtti napon Isten jóságát magasztalja, és végső erőfeszítéssel még elmondja Szűz Mária zsolozsmáját. Halála napján este még családjával együtt kezdi imádkozni a rózsafüzért. Aztán kiküldi a gyerekeket, nem akarja, hogy tanúi legyenek végső haláltusájának. Csak amikor teljesen elveszti eszméletét, veszik ismét körül. Este fél tízkor sóhajt utoljára, átadva lelkét a Teremtőnek. „Beteljesedett”. Művét, amit az Atya rábízott, elvégezte, készen várt rá az igazság koszorúja.

Testét érckoporsóba helyezték és átvitték Körmendre, ahol három napon keresztül ezrek keresték föl. Imádkoztak érte és hozzá... Három

nap múlva a koporsót Németújvárra szállították át. Itt temették el a ferences templom alatti családi sírboltban. A szertartást Mikes János püspök végezte. A gyászmisén — mint mindig - az egész Batthyány család szentáldozáshoz járult... Ünnepelték „Papi” boldog hazatérését.

Sírja a németújvári (güssingi) ferences templom kriptájában

Életem egyik főfeladatának tűztem ki, hogy on/osi működésemmel a szenvedő emberiségnek szolgálatot tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetsző dolgokat cselekedjek. Az Úr Isten kegyelméből évek hosszú során át napról napra dolgoztam kórházamban, tehetségemhez képest segítve beteg embertársaimon. E munkám volt forrása számtalan kegyelemnek és azon sok lelki örömnek, amely a magam és családom minden tagjának lelkében uralkodott. Azért, mint életemben mindig, e helyen is mély hálát adok a Teremtőnek, hogy az orvosi pályára hívott. Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá. (Dr. Batthyány-Strattmann László végrendeletéből)