A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-08-01 / 8-9. szám

395

AZ EGYHÁZ ÚJ LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON A Szív beszélgetése dr. Seregély István egri érsekkel

— Milyenek ma, 1989 nyarán az Egyház lehetőségei Magyarországon?

A Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökének, Paskai bíborosnak már ismételten elhangzott kifejezése, hogy funkcióképes Egyházat kíván támogatni és felépíteni. Ez magában foglalja a kérdés tartalmát. Az Egyház a saját küldetésének és törvényeinek keretei közt kíván működni az egész világon, tehát a magyar viszonyok között is. Ennek a működésnek a feltételei most adva vannak az Egyház számára Magyarországon. Az Egyház végezheti oktató, tanító munkáját, betöltheti nevelő szerepét, megteremtheti a keresztény életformának mind a családban, mind a szerzetesi közösségekben ismert eszményének a követését. Egészen más lapra tartozik, hogy mennyi időn belül lehet ezt megvalósítani.

— Milyenek az anyagi lehetőségek ehhez a munkához?

— Az Egyház ebben a világban él. Kezdettől fogva szüksége volt helyre és anyagi eszközökre, hogy saját küldetését be tudja tölteni. Ez annyit jelent ma Magyarországon, hogy az egyháznak vannak templomai, többé-kevés- bé jó állapotban és alkalmas formában a korszerű lelkipásztorkodás számára. Vannak plébániái. Van 6 szemináriuma és 8 középiskolája. A szociális intézmények a magyar nép javát szolgálják, tehát nem játszanak közvetlen szerepet az Egyház küldetésének a nagy nyilvánosságot érintő területén. Ezeken az épületeken kívül jelenleg az Egyháznak más épület nem áll a rendelkezésére.

A templomok és a plébániák alkalmasak arra, hogy a szerzetesi élet elkezdését Magyarországon lehetővé tegyék. Kis közösségekben tudunk csak gondolkozni, mert az 1950-ben feloszlatott szerzetesrendeknek akkor húszegynéhány éves tagjai ma hatvanon felüliek. Ezeknek a közösségeknek a működési területét is meg kell teremteni, ami kézenfekvőén a lelkipásztorkodás. Azoknak a szerzetesrendeknek a körében, amelyeknek iskoláik vannak, természetesen nagyobb a lehetőség: a tanítói munkában is kivehetik részüket. Feltétlenül szükséges a szociális szolgálatra vállalkozó szerzetesközösségek megindulása, elsősorban az ápoló, beteggondozó, rászoruló idősekkel törődő új szerzetesi hivatások felkutatása, nevelésére és munkába állítására. Ezt végiggondolva és ismerve a szerzetesi élet feltételeit, minimum 5 évre van szükség, hogy számottevő eredményt tudjunk felmutatni.

— Ha az épületekről van szó: egy noviciátus, egy tanulmányi ház kicsit több, mint néhány személyes közösség.

— Itt az általam ismert jószándék a kormányzat részéről — amennyiben bizonyos épületek rendelkezésre bocsátását természetesnek és jónak látja