A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-08-01 / 8-9. szám

393

(Folytatás a 376. oldalról)

ki benne a megfeszített Krisztus képmását. A rá jellemző határozottsággal és nagylelkűséggel adja át magát teljesen Isten szent akaratának. 1930 augusztusában remegő kezekkel még tud írni egy rövid levelet Lili leányának. Sajnálkozik felesége miatt, hogy már tíz hónapja a szanatóriumhoz van láncolva őmiatta, köszönti Zsiga vejét és Maját, kisunokáját. Saját magáról így számol be:

Az utóbbi időben, különösen Szent Ignác ünnepén igen kiadósán kellett szenvednem, általában ritkán nincs fájdalmam. Csak éjszakánként, ilyenkor orvosságokkal bombázom magam, úgyhogy több a nyugalom. Meddig hagy még szenvedni a jó Isten, nem tudom. Annyi örömet adott nekem az életben Mamival, veletek, gyerekekkel, betegekkel, hogy most, 60 évvel, a nehéz időket is hálásan kell fogadnom. Végre is ő mindnyájunk Atyja, ilyenformán természetes, hogy a keresztet is szeretetből küldi gyermekeinek.

Egy jó hónappal később a gyerekek egyik volt nevelőnőjéhez intézett soraiban (ezt már diktálta) ugyanez a gyermeki hála szólal meg:

Tizenegy hónap óta sokat, bizony nagyon sokat szenvedek; sokkal könnyebb volt az Úristenért betegeket gyógyítani, mint éjjelnappal szenvedni. De Isten elsősorban jó atya, ki annyira sok örömet és békességet ad nekem, hogy csak nagy hálával lehetek iránta, aki mindenesetre még a temérdek fájdalmaimat is szeretetből küldi.

Hogy itt a földön nem értjük terveit, az teljesen természetes, mint már Goethe is mondta: az nem is lehetne Isten, akit mi gyarló eszünkkel felfogni képesek volnánk.

Ezrek imádoznak érte. A pápa áldását küldi. Családja valóságos imahadjáratot folytat fölgyógyulásáért. A gyerekek volt körmendi tanítónője visszaemlékezéseiben többek közt ezt olvassuk:

Ha a herceg úr betegsége alatt a falusiak megláttak valamelyikünket, azonnal kérdezték: Hogy van a mi jó urunk? Hogy érzi magát a nagyságos herceg úr? Ilyenkor kértük őket, hogy imádkozzanak érte, mert nagyon szenved. Ilyen és ehhez hasonló feleleteket kaptunk: Szenved, szenved, de nem magáért, hiszen ő egy szent. Vagy: Imádkozunk érte; ha meghal, akkor majd hozzá imádkozunk! Vagy: Ha meghal az áldott herceg, az Úr Jézus mindjárt maga mellé ülteti, mert oda is való! Ugyanígy nyilatkozott kisfia, Ferenc pár évvel később. Ha én hozzá vagy érte imádkozom, önkéntelenül a régi ferences imával végzem: Áldott legyen Isten angyalaiban és szentjeiben. Amen.