A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
- Arra, hogy milyen nehéz föladni orvosi életpályámat, amire éppen készültem. Azonban azt is láttam, hogy jezsuitaként többet tehetek másokért. Nemcsak a testet, a lelket is gyógyíthatom. Egy másik félbeszakított:- Úgy hallottam, hogy nemrégiben jó pár jezsuitát meggyilkoltak. Úgy látszik, veszélyes hivatás az öné.- Igaz. Hat jezsuitát Rhodésiában, négyet Libanonban egyet Csád- ban, hármat pedig Dél-Afrikában öltek meg.- Miért nem védekeznek? Miért nincs fegyverük?- Egyáltalán nem gondolunk ilyesmire: különbségtétel nélkül akarunk segíteni. Azért élünk, hogy szolgáljunk, és ha szolgálatunk miatt ölnek meg, az számunkra dicsőség.- De ha tudják, hogy gyűlölik magukat, és ezért meg is ölhetik, ennek elviseléséhez jókora bátorságra van szükségük. Hol találhat erre erőt az ember?- Igazad van, nem könnyű dolog. De az Isten megadja az erőt. Érte dolgozunk és Őtőle jön az erő. A fiútól csak egy hosszúra nyúlott „úúúgy”-ra tellett, s az arcáról leolvashattam, hogy ezt már nem érti. Ugyanezt a bonyomást keltették a többiek is, akik csendben figyeltek. Megpróbáltam tisztázni a dolgot:- Figyeljetek csak! Mi szerzetesek lettünk és Jézus Krisztus iránti szenvedélyes szeretetünkből fakadóan meg is maradunk annak, mert érte és mások javáért akarunk dolgozni. Ő senkit nem hagy elveszni, aki szolgálatába áll. Jézus Krisztus abszolút hűséges. Kétezer éve élt, de él ma is: az eucharisztiában és a szívünkben. A fiúk egyike kirobbant:- Hát ez meg micsoda? Most még kevésbé értem, mint az előbb! Mindnyájukból kitört a nevetés. Szerintem ez az egyszerű és őszinte beszélgetés olyan kérdések, magatartásmódok és vélemények egész sorára hívja fel a figyelmet, amelyek a mai fiatalok körében mindennaposak. Bizonyos vagyok abban, hogy ti - akik már valamilyen módon bizalmas viszonyban vagytok Jézussal — inkább megértettétek, mint az a fiú, aki a „Hát ez meg micsoda?" felkiáltással szakított félbe. Biztos vagyok benne, hogy értitek. 389
