A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
387 MIT VÁR A MAI IFJÚSÁG AZ ÉLETTŐL? Pedro Arrupe Nemrégiben hosszú utazás közben ültem a vonaton. Három, körülbelül 18 éves fiatal jött a fülkémbe. Fiatal férfi kísérte őket, akiről bizonyos idő múlva kiderült, hogy tornatanár a fiúk iskolájában. Fáradtak voltak, s miután néhány megjegyzést tettek egy futballmérkőzésen aratott győzelmükre, egyik a másik után elaludt. Pár órával később felébredtek, s miközben naracslevet és hűsítőt iszogattak, ismét beszélgetni kezdtek. Élénken csevegtek, s újra meg újra rám pillantottak, mintha kérdezték volna: Kicsoda is tulajdonképpen ez a pap? Nem vettem részt a beszélgetésben, mivel készülnöm kellett egy előadásra, amely rögvest megérkezésem után volt esedékes. Amikor a fiúk kifogytak a beszédtémából, megkérdezte a tanár: „Hamarosan befejezitek az iskolát. Utána mit csináltok?” Az egyik anélkül, hogy sokat gondolkozott volna, azt válaszolta: „Nem tudom. Várom, hogy az apám megmondja. Semmi elképzelésem sincs. Egyáltalán tudhat ilyesmit valaki? Nehéz ügy. Remélem, majd csak kiderítik, hogy milyen pályát válasszak. Különben is, azt kívánom leginkább, hogy hagyjanak békén.” Ekkor megszólalt a másik: „Sokat töprengtem már ezen. Még nem tudom, hogy kereskedőnek menjek-e, vagy inkább börzézzek. Nem világos előttem, hol kereshetek több pénzt kevesebb munkával. Mindenekelőtt nyugodt és kényelmes életet akarok, más egyéb nem érdekel. ” Úgy tűnt, valami gátolja a nyilatkozatban a harmadikat, mert ő nem akart beszélni. A másik kettő csalódottan nézett rá, s végül is a tanár kérdezte meg: „Nos, Franco, te mit akarsz csinálni?" „Még én sem tudom biztosan. Arra gondoltam, elmegyek néhány évre a harmadik világba, és ott megismerkedek a nyomorral. Talán segíthetek néhány rászorulón. ” A másik kettő nagy szemeket meresztett, mintha kérdezni akarták volna: „Meg vagy te húzatva?" A tanár azonban tovább kérdezett: „Hogy jutott ilyesmi az eszedbe?" „Nem tudom pontosan" válaszolta Franco. „Néhány hónapja motoszkál ez a fejemben. Azt gondolja talán, hogy bolond ötlet?" „Nem bolond, csak szokatlan. ...De hidd el, Franco, csodállak." Nem tudtam magam tovább türtőztetni, és kimondtam, amit gondoltam: „Brávo, Franco, nagyszerű! Kövesd a szíved! Aranybányára bukkantál. ”
