A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
378 AZ EUCHARISZTIKUS ÜNNEPLÉS RENDJE Kedves Marci! Mi ez? No, nem titkos jel, nem is KRESZ-tábla (Vigyázz! Keresztben árok!), hanem az eucharisztia ünnepének feszültséggörbéje. Ne hidd, nagyon kérlek, hogy bolondot akarok járatni veled. Szó sincs róla. Aki kissé jobban odafigyel, az a misében egy bizonyos feszültséghullámzást érzékelhet. Ezt figyelembe véve talán adódik megnyugtató válasz kérdésedre, hogy miért pont ezen a módon kell a misének lefolynia. Ha megengeded elmagyarázom! Biztos emlékszel a suliból, hogy minden színdarab vagy regény befut egy meghatározott feszültséggörbét. Pl. az olyan krimit, amely már a kezdet kezdetén feltárná a megoldást, a kutya sem nézné végig. Igaz, a mise nem krimi vagy színdarab. Nem is .egyszeri’ cselekmény, ismételten ünnepeljük. Ennek ellenére tartalmaz valami olyan elemet, mint a drámai kifejlet: hiszen cselekménye az embert Istennel személyes találkozáshoz igyekszik elvezetni. Talán könnyebben tudod követni gondolatmenetem, ha elképzeled: szeretnél valakivel megismerkedni, aki számodra roppant fontos és akit mindenáron meg akarsz nyerni. Az ilyen találkozást, ha az nem éppen véletlen, az ember megpróbálja előkészíteni. Igyekszik jó benyomást kelteni az illetőben: előzőleg megfésülködik és nem a roggyant farmerját kapja magára. Esetleg valami személyes dolgot is visz magával, aminek az illető örül. A találkozásnál elsősorban a beszélgetés a fontos. A szó alkalmas arra, hogy partnerünk helyzetünkről képet nyerhessen: érzelmek, nézetek, élmények és gondolatok cserélődnek ki. Minél több őszinteséget és bizalmat visznek a partnerek közléseikbe, annál közelebb kerülnek egymáshoz. A találkozás továbbá ajándékozás. Adunk és kapunk, vendégeskedünk, együtt étkezünk, megosztjuk kenyerünket egymással. Idővel — és ehhez természetesen több találkozás kell — a felek olyan fontossá válnak egymás számára, hogy tökéletesen megbíznak egymásban, számítanak egymásra, sőt úgy érzik: a másik életük nélkülözhetetlen része. És minél inkább él egyik fél a másikból, annál szívesebben fog eldicsekedni embertársainak azzal, hogy barátsága mennyire boldogító. Talán nem tudsz majd a továbbiakban tökéletesen követni, amikor az emberek egymás közötti találkozásának boldogító élményét átviszem Isten és ember találkozására a misén. De meggyőződésem, hogy a hasonlat rávilágít a
