A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
39 is. A politikai, a katonai, a gazdasági, a pénzügyi, valamint a hírközlő rendszerek nemzetközi összehangolása nemcsak egy új világrend lehetőségét biztosítja, hanem az ember egyéni és közösségi szabadságának eddig soha nem tapasztalt méretű korlátozását is megteremtheti. Az orwelli látomás olyan változatának kibontakozására van meg a lehetőség, amelyhez képest a hitleri vagy sztálini diktatúrák eltörpülnek. Mindezek a tények arra utalnak, hogy jövőnk fonala egyre inkább saját bizonytalan kezünkbe kerül. A béke vagy a háború, a szegénység vagy a gazdagság, az élet vagy a halál feletti döntés egyre inkább az emberi hatalom jó- vagy rosszindulatú használatától függ. így érthető, hogy a közhangulat nem ad egyértelmű választ a gazdasági és tudományos fejlődés eredményeire. Nemcsak a magabiztos öntudat, hanem az ideges félelem is rányomja korunkra a bélyegét. Az emberi hatalom kibontakozásával együttjár annak összpontosítása is, a fejlődés magával hozza a nemzetközi tőke, valamint a politikai és ideológiai konglomerációkban rejlő lehetőségek és veszélyek növekedését is. Nemcsak a közöspiac és a nemzetközi együttműködés kérdése foglalkoztat bennünket, hanem a gazdasági elzárkózás és a politikai, az ideológiai és a hatalmi tömbök fenntartásának szükségessége is. Nemcsak az atomrakéták leszerelése, hanem az atomenerigával hajtott tengeralattjárók építése is a politikai program tárgya. Nemcsak a Parkinson-kór agysejtátültetéssel lehetséges kezeléséről beszélünk, hanem az ehhez szükséges emberi főtuszok „kitenyésztésének” lehetőségét is mérlegre kell tennünk. Az újszülöttek kóros szerveinek kicserélésére nyílt lehetőség egyúttal szükségessé tette az agy nélkül született gyermekek (anencephalic) szervadományozásra való feláldozását is. Mindent összevetve megnövekedett hatalmunk nemcsak biztonságunkat, hanem létbeli bizonytalanságunk érzését is erősítette. Ez az ideges nyugtalanság rányomja bélyegét korunk lelkiségére. Ennek kiaknázásából élnek a televízió hitszónokai, erre építenek a sajtó vagy a politikai élet szerencse- hajhászai is. Ugyanez nyomja rá bélyegét az erkölcsi problémák kiértékelésére is. A felmerülő kérdéseket egymástól elszigetelten és szélsőséges lehetőségek, ellentmondó és egymást kizáró ideológiai feltevések keretei között igyekszünk kiértékelni. Jó példa erre a születésszabályozás elleni elkeseredett küzdelem is, amely a kérdést kizárólag a hagyomány folytonossága alapján igyekszik eldönteni. A helyzet józan kiértékelése azt sürgeti, hogy korunk erkölcsi kérdéseit ne ideológiai, filozófiai vagy vallásos konfliktusokból kiindulva tegyük mérlegre, hanem az emberi szolidaritás és egymásrautaltság égetően egy túlzsúfolt bolygó sürgős követelményei alapján. Mi mindannyian társutasok vagyunk egy túlzsúfolt bolygón, egymásra szorulunk és egymás nélkül nem tudjuk közös jövőnket biztosítani. Nem az értékszemléletek közötti ellentéteket kell kiéleznünk tehát, hanem a sürgető problémák megoldásához szükséges összhangot kell megteremtenünk. A a társutasok felelőssége
