A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
3 LELKISÉG A SZENT ATYA FEBRUÁRI IMASZÁNDÉKA:.. .hogy az imádság, a bűnbánat és a szentségek egyesítsék a papokat, a szerzeteseket és a világi híveket Isten imádásában és mások szolgálatában. Ennek a szándéknak az alapos átelmélkedése kinyilvánítja, hogy a keresztény életnek tulajdonképpen ez az igazi programja. Az imádság a kiindulópont, a híd, amelyen keresztül Istennel érintkezésbe lépünk az imádásra, a dicséretre, a hálaadásra, a kiengesztelődésre. Ahhoz, hogy ezek az értékes eszközök hatékonyak lehessenek számunkra, megfelelő belsővel kell alkalmaznunk Őket, mindenekelőtt alázattal. Ebből a szempontból az imádságot tehát úgy határozhatjuk meg, hogy benne a „semmi” (azaz mi) fordul a „minden”-hez (azaz Istenhez), hogy megnyissa önmagát Isten szavára és akaratára, a- mit kizárólag az ő kegyelmi segítségével valósíthat csak meg. A bűnbánat a keresztény élet másik alapvető eleme. Mindenekelőtt azt jelenti, hogy tudatosítjuk vétkeinket, kiengeszte- lődünk Istennel és embertársainkkal, és elvégezzük a vezeklést, melynek első lépéseként elszakítjuk magunkat a világ dolgaitól, különösen saját vágyainktól. Ezen a fajta belső hozzáálláson keresztül képesek leszünk elérni a nyolc boldogság eszményét. Ha idáig már eljutottunk, a jóságban továbbhaladni a tökéletesség és a szentség felé csakis akkor leszünk képesek, ha gyakran merítünk erőt a szentségekből, különösen a gyónásból és az oltáriszentségből. Ezeket az eszközöket ugyanis azért adta nekünk az Úr, hogy lelkileg megerősítsenek bennünket. A keresztény életnek és szentségnek az eszménye nem kizárólag a püspökök, a papok és a szerzetesek számára van fenntartva. Egyetemes
