A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

4

hivatás ez, egyesít minden megkereszteltet mások szolgálatára, Krisztus Titokzatos Testének minden tagját, bárhova állította is az életben az isteni Gondviselés.

A hitnek ez az „útikönyve” együtt vezeti mind az egyént, mind a közösséget arra, hogy Istent méltóképp tudja imádni.

Amikor az alázatos és a bizalomteljes ima, az állandó bűnbánat és a szentségek buzgó vétele révén sikeresen valósítja meg az ember az egyre tökéletesedő lemondást önmagáról és a világ dolgairól, akkor eltelik Istennel és szeretetével. Ezen a ponton aztán már szükségét érzi, hogy igazi misszionáriusi lelkülettel megossza másokkal azokat a nagyszerű kincseket, amiket az Úrtól kapott: a hitet a reményt és a szeretetet. Az áldozatokat pedig, amik mindezzel járnak, szinte észre sem veszi, mert olyan könnyűek, hisz szeretetből vállalja őket. (A Szentségi Kongregáció)

OLVASÁSRA, ELMÉLKEDÉSRE JAVASOLT SZENTÍRÁSI RÉSZLETEK

— Hogy mindnyájan egy legyenek... hogy így higgyen a világ: János-evangélium 17. fejezete;

— Krisztus Teste vagytok: 1. Korintusi levél 12. fejezete;

— Egy nyáj és egy pásztor: János-evangélium 10. fejezete;

y

— Egy Ur, egy hit, egy keresztség: Efezusi levél 4. fejezete;

— Egységben Krisztussal, a szőlőtővel... az úttal, az igazsággal és az élettel: János-evangélium 14-15. fejezete.

KÉRDÉSEK EGYÉNI VAGY KÖZÖSSÉGI MEGFONTOLÁSRA

1. Az imádság és a szentségek által egyesült Isten népe a legfontosabb jelek egyike, amit az Egyház nyújt a világnak. Mi hogyan működünk közre ebben a tanúságtételben?

2. Krisztust, a Pásztort követve testvérek népeként haladunk az Atya felé. Milyen konkrét módon növekedhetünk tovább az Istennel való egységünkben és az egymással való testvéri közösségben?