A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-08-01 / 8-9. szám

368

resztény gondolkodásáról azok előtt, akik másképpen nem jutnak az igazi keresztény élet élmény szerű közelségébe;- munkások közé, a MÁV osztószertárába, ahol a kétkezi munkások ismeretével mutatja meg a keresztény ember mindenkire kiáradó szeretetét;- fiatal és működő papok közé a jó Pásztor szerete Wel;- környezetének minden tagja felé, mutatván nekik Krisztust, aki ma is körbejár jót cselekedvén.

A katedra hivatása mellett más feladatot is kiró rá a Gondviselés: bemutatni a közöttünk emberi alakban járó Krisztust,- a tanító Krisztust, amint kérdez és válaszol;- a názáreti dolgozó Krisztust, amint napi nyolcórás kemény munkával is megváltó tevékenységet fejt ki;- a jó Pásztor Krisztust, aki önzetlenül nyája érdekét tartja szeme előtt és kitáruló szívvel, nagy szeretettel él a nyájáért;- végül a szenvedő Krisztust. Itt nem annyira az élet adta, külső helyzetből fakadó szenvedésekre (börtön) gondolok, hanem a betegség által reá rótt szenvedésekre.

Horváth Mihály jezsuita atyának a gyászmisén mondott jellemzésével fejezzük be Mócsy atya életének méltatását:

Szenvedésteli életében megvalósította azt az imperativusban hangzó isteni mondatot: „Legyetek szentek, mert én, a ti Uratok, Istenetek szent vagyok!" És miben áll az ő szentsége, Krisztus másolása? Hát nem abban, hogy csecsemő korában nem szopott pénteki napokon, nem bilo- kálásban, nem is abban, hogy a kisded Jézus a vállára szállt. Még csak nem is abban, hogy gimnazista korában ciliciumot, vezeklőövet használt, amit egyik öccse ellopott és húzott a föld porában, s mikor visszavette tőle, öccse úgy sírt: „Add nekem a százlábút!" Ez a cilicium lehetett romantika, de lehetett hősi aktus is. És különös, hogy éppen ennek a cilici- umnak ellenére milyen véleménye volt róla hittanárának: „Ha Mócsy belép, akkor én kilépek!" Kiáltó ellentét: ciliciumot viselő diák és ilyen hittanári vélemény. De valahogy ez a kiáltó ellentét jellemezte Imre atyánkat.

Mert miben áll a szentség, drága jó testvérem? Abban, hogy mindig a kegyelem, mindig az Isten akarata diadalmaskodik bennünk. A természet elleni harcban az akarat mindig az Isten mellé áll. Ha valakinek kijutott ebből a harcból, akkor Imre bátyánknak kijutott. Mérhetetlen értelmi ajándékkal ajándékozta meg őt Isten. A világban ezt az észt a saját dicsőségére fordíthatta volna. Ő ezt a csodálatos természetes ajándékot odatette fogadalommal Urunk, Jézus Krisztus kezébe: Suscipe, Domine, intet-